Magyar Cserkész, 1980 (31. évfolyam, 1-8. szám)
1980-05-01 / 5-8. szám
úgyhogy az akkori görög trónörökös, a későbbi görög király azt mondta, hogy „remek fiúk ezek a magyarok, szép szál legények, udvariasak, de azért jó volna már más embereket is látni, nem mindig ezeket az árvalányhajasokat ebben a kapuban”. ' K: Persze, különös helyzet állt elő, magyar föld nélkül magyar ifjúságot nevelni, magyar szellemben. Hát ez valami olyasmi, mint úszó jégtáblán ibolyát ültetni. Hogy sikerült ez? Miket tettetek ennek érdekében? Egy nagy kérdés volt, hogy hogyan fogalmazzuk meg a cserkészetbe való tartozás alapvető kérdéseit. Legyen-e egy széleskörű, mindenkit felölelő mozgalom, a külföldi magyar cserkészet, vagy csak a különbeké, a nívósabbaké, a jobbaké? Nagyon hosszú, küzdelmes beszélgetések, nagyon hosszú viaskodások után, mégis úgy döntöttünk, hogy szelektív elvek mellett maradunk. Mindent megteszünk azért, hogy mindenki, minden erre igényt tartó magyar fiatal hozzánk tartozhassék és a cserkészet áldásaiban, jó programjában részesítsük őket, de alapvető követelménynek tettük fel azt, hogy csak azokkal foglalkozunk végülis, akiknek a szülei maguk is törekszenek erre. A cserkészet ne legyen egy olyan telep, ahová ledobják szombaton, vagy kirándulásra, vagy a táborra a gyerekeket, hanem a szülőktől is elvárjuk, hogy ők rendszereden foglalkozzanak otthon velük magyarul, műveljék, növeljék magyar kultúrájukat. Ugyanis a heti cserkész összejöveteleken, vagy kirándulásokon, vagy évi egy-két táboron nem lehet minden feladatot megoldani. így sikerült elérnünk azt, hogy a cserkészet nívós mozgalom maradt és a magyar ifjúság legjavát felöleli, tehát olyanokat foglal magába és ölel fel, akiknek a szülei is komolyan veszik magyarságukat. K: És ezek a gyermekek és fiatalkorúak nem találták-e kezdettől fogva túl nehéznek azt a helyzetet, hogy ők megtanulják a magyar népnek a művészetét, a magyar népdalt és általában magyar szellemben nevelkedjenek? Holott hát sokkal könnyebb lett volna, mint a többi kortársaiknak, a befogadó ország szellemében élni, annak művészetében elmélyedni. Nem volt-e ez a többlet sok nekik? Nem. Pontosan ez volt a vonzóereje a cserkészetnek. Ott, ahol a szülők is törődtek azzal, hogy a gyerekekben a magyarság iránti érdeklődést felkeltsék, ott a cserkészet jó talajt kapott és a népdalt, a népi kultúrát, népitáncokat és minden mást, ami a magyart magyarrá teszi, nagyon könnyen és nagy örömmel fogadták. Azzal a felméréssel — és ezt mindinkább, mind erősebben kapjuk vissza a gyerekektől — hogy mi különbek vagyunk. Először is nemcsak egy nyelvet beszélünk, mint azon társaink többsége, akikkel valamelyik országban iskolába járunk, hanem magyarul is tudunk. Nemcsak egy kultúránk van, a helyi befogadó ország kultúrája, hanem e mellé a magyar kultúra, és éppen ennek a legszebb részeivel ismerkednek meg, amit színpadon és a legkülönbözőbb helyeken vissza is tudnak adni. De ezen túl még egy nagyon érdekes és számunkra, magyarok számára nagyon örömteli dolog az, hogy ez a magyar fiatalság külföldön élve, a külföldi életbe magát teljesen beleélve, öntudatosan készül arra, hogy egy országért dolgozzon, egy ország segítségére felkészüljön. K: De a helyzet egyre nehezedett, ahogy egyszerre olyan gyerekek kerültek a magyar cserkészetbe, akik itt születtek, külföldön, Amerikában, Ausztráliában, vagy Nyugat-Európában? Ezekkel a helyzet nem nehezedett meg túlságosan? Sőt! Könnyebbedett. Furcsa, de így van. Azok a fiúk, lányok, akik a cserkészet elején, 1946/47-ben aktív munkát végeztek, aztán kivándoroltak és a maguk lelkesedéséből vezetők lettek, nem is jelentettek problémát. De a többiek, akik nem lettek vezetők, csak jóindulatú velünkjárók voltak, egy új környezetbe kerülve, kettősséggel találták magukat szemben és néha gondolkodtak, hogy mi is vagyok én most? brazil, vagy argentin, vagy amerikai, vagy mi más? Azok a gyerekek azonban, akik itt születtek külföldön, azoknak ilyen problémáik nincsenek — és most ezt nagybetűvel kell mondanom — a mai magyar cserkészet, a 6000 külföldi magyar cserkész 90%-a külföldi születésű, tovább megyek, a vezetők 60%-a külföldön született. Vezetők alatt értem őrsvezető, segédtiszt, fiatal cserkésztiszteket, úgyhogy mi idősebbek, akik Magyarországon már vezetők voltunk és mint magyarországi vezetők indítottuk be ezt a mozgalmat, ma már kisebbségben vagyunk, mégis ezekben a gyerekekben töretlenül él a több, a szebb, a jobb után való vágy és pontosan tudják, hogy ők ezzel a második kultúrával sokkal gazdagabbak, mint azok a befogadó országbeli fiúk-lányok, akikkel együtt járnak iskolába, együtt élnek, s akiknek ez nincs meg. 25 év, negyedszázad, sok idő. És az ideiglenesnek szánt szervezkedésből állandó intézmény lett. Magyar Cserkész Szövetség. Ehhez szeretném a megjegyzésedet. Valóban az, hiszen intézményei vannak. Már nem csak szervezkedés, nemcsak igény-kielégítés, hanem intézményekben gondolkodó mozgalommá nőtt ez a külföldi magyar cserkészet. Minden világrészben megvannak a cserkészparkjaink. Az erősebb városokban, Sydney-ben, Buenos Aires-ben, itt New York környékén egymásután létesülnek a cserkészházak. Ez azt jelenti, hogy itt anyagi felelősséget kell vállalni, anyagi áldozatokat kell hozni, nemcsak egy Club-ba, vagy egyesületbe járunk, hanem intézményt létesítettünk, amit fenn kell tartani. Továbbmegyek, hogy mennyire komoly a dolog, a külföldi magyar iskoláknak 30-40%-át — nem mernék most pontos statisztikát mondani — magyar cserkészcsapatok tartják fenn. Ez nem azt jelenti, hogy a cserkészvezetők végzik a tanítói munkát is, de mert a magyar cserkészmunkához az előbb hallottak során kiderült, hogy alapos magyar tudás szükséges, fontos, hogy magyar iskolák legyenek, így a cserkészvezetők gondoskodnak arról, hogy mások, pedagógusok magyar iskolákat indítsanak, vezessenek éppen a cserkészmunka alapjai megteremtéséhez. 5
