Magyar Cserkész, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1978-05-01 / 5-8. szám

(Folyt, a 2. oldalról.)

pedició egy-két tagja nagyon zöld színben látta a világot egy idő után. Igaz megkönnyebbüléssel léptek a biztos talajra, miután gépünk nagy zötyögéssel gurult végig a Wilcannia-i „repülőtér” göröngyös vörös agyagján és megállt az egyetlen düledező épület előtt: garázs, melynek falán telefonkészülék díszeleg, s ezzel elérjük a város benzinállomását. Innen egy hordó benzint hoznak ki kézipumpával együtt, kocsival. Szakértelemmel szivattyúzzuk tele a tankokat pilótánk felügyeletével, majd lerögzítve kötelekkel a gépet, bemegyünk a kocsival a városba. Hat km-es utunk elvisz egy benszülött település előtt, ebből a váazonban a kormány hathatós támorosban is sokat találunk. Házaik könnyen felismerhetők, ablakaik falemezekkel vannak „üvegezve”, rendetlenek és piszkosak. Hála gatásának, tele van velük a város három kocsmája; az ablakokat az „Encyclopaedia Britannica” vadonatúj példányaival támasztják ki. A civilizáció tagadhatatlan nyoma a vadonban.

Vacsorát egy takaros kis kávéházban fogyasztunk, ahol sötétedésig vesztegetjük az időt, élvezve a csendet és a mozdulatlanságot a repülőgép zajos himbálása után. Közel 9 órakor vesszük utunkat vissza gépünk felé, néhány szendviccsel és több kanna limonádéval, amit reggelire szánunk. Sétánk nagyon kellemes a hűvös szellő frissítő hatásával, és csak pilótánk időnkénti kérdése zavarja az éjszaka csendjét: „Biztos, hogy jó felé megyünk?”

Tíz óra után érjük el gépünket, előkerülnek a sátorlapok, amiket a földre terítünk és a hálózsákokat ezek tetejére helyezzük. Egy ideig csodálattal teli megjegyzéseket teszünk a millió csillaggal tarkított égboltról, az ausztrál félsivatag vad szépségéről, majd hamarosan erőtvesz mindenkin a fáradtság.

Reggel korán indulunk tovább a folyót követve Menindee felé. A folyó lassan szélesedik, szigetek tarkítják, a növényzet sűrűbb és lassan kisebb-nagyobb tavak szövevényében tűnik el a Darling medre. Menindee alatt hatalmas gát zárja el a vizet. Ezután a folyó medre szűkül és folyása felgyorsul, de továbbra is céltalan kanyarokkal bolyong végig a kísérő fasorok között. Sajnos rövidesen vissza kell fordulnunk, mert benzinünk fogytán van. Wilcanniaban újra töltünk, majd egyenként repülőleckét veszünk, és átadjuk magunkat a repülés élvezetének. Ezzel sikerül elfogyasztani annyi benzint, hogy nem kell hagynunk maradékot a hordóban. Az utolsó cseppet is kiszivattyúzva elindulunk Cobar-on keresztül Dubbo felé, ahol újra tankolunk, és éhesen szállunk fel, mert a kantin zárva van és nem akarunk időt veszteni a városba kocsikázással.

Következő megállónk a Bankstown-i repülőtér lenne, azonban Katoomba felett vihar kerekedik, ami visszafordítja kis „lélekvesztőnket”; szinte felfordítja a szél ereje. Bathurst-ben szállunk le a második próbálkozás után, mert itt is erős a szél. Taxival elérve a várost, ott sikerül végre a reggeli szendvicsek után este 6-kor ebédelni és vacsorázni egyszerre, ami után ketten vonattal indulunk Sydneybe, ketten pedig ott maradnak a géppel, várva a holnapra ígért jó időt a hazaindulásra. A felderítés általában sikeres volt, és most már csak néhány hét kérdése meghódítani a hírhedt Darling folyót.

XXVIII. (52.) ÉVFOLYAM

1978. 5-8. SZÁM

11