Magyar Cserkész, 1978 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1978-05-01 / 5-8. szám

LÉGI FELDERÍTÉS VÍZI-TÁBORHOZ Reggel 5 órakor találkozott a „Körösi Csorna Sándor” cserkész­­csapat „vízicserkész” részlegének felderítő csoportja a cserkészott­hon előtt, ahonnan perceken belül indultak a pilótával a Bankstown-i repülőtérre. Míg ő elintézte a hi­vatalos iratokat az irányító köze­gekkel, a „felderítők” előkészítet­ték az egymotoros kis „Cessna” gépet az indulásra: eloldották a rögzítő köteleket, melyek a cöve­­kekhez horgonyozták, becsomagol­ták a könnyű felszerelést (fejen­ként egy hálózsákot, a fényképező- és filmezőgépet, a hangfelvevő ké­szüléket és térképeket). A gép maximum teherbírása ugyanis 750 font, ami a négy személy testsú­lyán felül (725 font) nem hagyott helyet sok felszerelésre. A napfelkelte adta a jelt az in­dulásra, s röviddel utána az irányí­tótoronyból megjött rádión az en­gedély; felberregett a motor, és rö­videsen elmaradt alattunk a biztos talaj. Mindhárom felderítő először repült kis gépen, s érdekes volt közelről (1000-1500 láb magasság­ból) nézni a változó tájat, s roha­mosan közeledni a Kék-hegyek fe­lé. Ezek közelében viharfelhők alatt himbálta a szél a gépet, sőt az eső is verte az ablakokat, és a reggeli tükörtojás már-már kezdett életjelt adni magáról, azonban las­san magunk mögött hagyutk a he­gyeket, és sokkal barátságosabb légkör fogadott a túloldalon. A hátsó ülés „személyzetét” el is nyomta a „buzgóság”, és csak Dubbo repülőtere felett volt éb­resztő, ahol fel kellett tölteni a benzintankokat, melyek a gép szár­nyában vannak két oldalt. Irányunk Bourke városa volt. Közelében végre megpillantottuk célunkat, a Darling folyót, nagy megkönnyebüléssel, mivel rossz nyelvek ellenére nemcsak egy sá­ros pocsolyák sorozata, hanem bő vízzel igazolja a folyó elnevezést. A repülőtér teljesen kihalt a déli hőségben, s fél óráig tart míg te­lefonon sikerül kicsalni valakit a városból, kezelésbe venni a benzin­pumpát. Kiengesztelésül a lassúsá­gért, azután bevitt az illető kocsi­val a városba, majd eltűnt, való­színű folytatni a délutáni „sziesz­az évszakban. Kivételt képez a me­der két széle, eukaliptusz fákkal, s ezek hűségesen követik végig út­ján a világ leglassúbb és Ausztrá­lia leghosszabb folyóját, melyet a tát”. Legalább is a város kihalt csendje erre következtetett. Nyit­­valévő üzlet a város két kocsmája lévén, egyikben megebédeltünk, majd átsétáltunk a rendőrségre. Itt az ügyeletesnek sikerült előkeríteni Roy Cunningham-ot, a környék rendőrfőnökét, akit érkezésünkről előre értesítettünk. Szenvedélyes repülő, és maga is cserkész lévén, készségesen • segített tanácsokkal úgy a felderítés, mint a túra szer­vezésében. Megnyugtatott, hogy amiben csak tud, továbbra is ren­delkezésünkre áll. Egy órás beszél­getés és a térképek tanulmányo­zása után elbúcsúztunk, és naivan átsétáltunk a taxiállomásra. Több­szörös telefonhívás és fél óra vára­kozás után végre sikerült fuvart szerezni a repülőtérre. Bourke-től a következő „nagy­városig” Wilcannia-ig alacsonyan repülve követjük a folyót. Már nem a szó szoros értelmében, mert a kanyarokat lehetetlen lenne kö­vetni. Sűrűn készítünk feljegyzése­ket a hangszalagon, és érdekesebb részeket filmre is veszünk. A folyó lusta kígyóként kanyarog a vége­láthatatlan síkságon, melyet a tro­pikus félsivatagi bozót takar ebben benszülöttek „nagy ronda folyós­nak neveztek el. A két-három hó­nappal ezelőtti árvíz nyomai bőven láthatók, sok a holtkanyar, melyet elhagyott maga mellett a folyó mindkét oldalon. Ezek mint zölde­­lő oázisok tűnnek fel a távolból; madár- és állatvilággal teli. Itt­­ott kenguru- és emu-csoportok ke­resgélnek élelmet a bozótban, kü­lönben alig van mozgás a délutáni hőségben. Szerencsére a vizen a folyómenti fák árnyékot vetnek, ami evezés közben majd enyhíti a helyzetet. A tucatnyi farmépület­­csoport ugyancsak kihaltnak lát­szik, s közelebről vizsgálva, e<ry­­kettő valóban elhagyott. Az „out­back” itt megnyerte harcát a beto­lakodók ellen. Izgatottan vesszük közelebbi megfigyelés alá a néhány kisebb vízesést, de egyik sem ad aggodalomra okot. Mindenesetre ezek helyzetét jól megjelöljük. Jó táborozóhelyben nem lesz hiány, tüzelőanyag is bőven akad, nem beszélve friss vadhúsról és halról, mely irányban többen megnyug­tattak. Az emelkedő forró levegő erősen megdobálta kis gépünket, és az ex­(Folyt, a 11. oldalor 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom