Magyar Cserkész, 1975 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3-8. szám

a mamák voltak ezeknek a helyén, s végtelen hála buzdul fel ben­nem: Köszönöm Istenem ,hogy ezt megérhettem! No de azért tábor a tábor, hogy tréfa is legyen elegendő. Hajnal­ban egy Árnyék ajándékkal lepte meg az „öreg” őrsöt és az Árnyék­nak az Árnyéka meg bevarrja a nadrágszárakat, összecsréli a fe­hérneműket, sőt, uramfia, eltünteti egyesek pizsamáját is. De nappal komoly cserkészek vagyunk, vitá­zunk ,tanulunk és — mi tagadás — játszunk is. No még dalolunk s ebben a nagyleány-őrs vezet, mert dalolva jönnek tábort nyitni, da­lolva vonulnak el, olyanok ők, mint a reggeli légben a dalos pacsirták. Hát még a tábortűznél, hogy ki­tettek magukért. Nyerges Alizka „János vitéze” olyan pompás ala­kítás volt, hogy gurultunk a neve­téstől. A másik tag, meg hol nimfa volt, hol királyleány, hol meg bo­szorkány. Sokoldalú leányzó! No és az „öregek” Gacsaj Pistája sem volt megvetendő. Kár volt, hogy Gazsó Gábor túlnehéznek bizo­nyult a kitérítésre, így lepedő mö­gött imitálni kellett őkelme tete­mét. Nem szóltam még a fiúkról. Ők is szépen szerepeltek, fegyel­mezettek, rendesek, de azért egy kis adag lelkesedést még pumpál­nék beléjük! Persze nekik nem áll a hátuk megett az „öreg” őrs, mint a leányoknál. Ott a Ráskayak min­den héten összegyűlnek, megvitat­ják a csapat problémáit, anyagi és erkölcsi hátteret biztosítanak s így bizony, könnyebb a csapatmunka. De nemcsak vitatnak dolgokat, ha­nem csinálnak is. A hétvégi ma­gyar iskolát Ráskay-őrsbeli vezeti, a magyar óvodát szintén és min­denütt ott vannak Judittal az élü­kön, ahol cserkész vonalon segí­teni kell. Kint jártam a magyar házban levő óvodában, ahol 16-20 magyar kisgyermek szaval, énekel, játszik — magyarul — spanyol nyelvű or­szágban. Mindent összevetve csak azt tudom mondani, hogy a ve­nezuelai magyar cserkészek olya­nok, hogy illik reájuk Mécs László verse: Pisztránglelkű Pajtás előre A Forrás-álmu hegytetőre.” Jó munkát! Pöttyi néni Cserkészotthon Buenos Airesben „Még sokat kell küzdenünk, amíg a telekből otthon lesz. A legnehezebben azonban már túl vagyunk, talaj van a talpunk alatt...” Így írtuk 1965-ben, mint az EMESE Kulturális Egyesület alapító tagjai, a 39. sz. Magyarok szükséges. Most — alakulásunk 10. évfor­dulóján — örömmel újságolhatjuk, hogy terveink valóra válnak és 1976 márciusában négy cs.csapat a 12.SZ. Kinizsi Pál cscs. a 16.SZ. Árpádházi Szt. László cscs. Nagyasszonya les. vezetői és cser­készei. Azóta immár 10 év eltelt s közben bebizonyosodott, hogy nem csak talpunk alatt kell a ta­laj, hanem fejünk felett a tető is a 39.SZ. Magyarok Nagyasszonya lcscs. a 68.sz. Árpádházi Szent Piroska lcscs. saját cserkész-otthonában kezdheti Ifj. Pásztor László és Szarka Mártha Jane házasságot kötöttek (Fort Knox, Kentucky). 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom