Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-01-01 / 1-2. szám
1956 ÉRTELME A HEGYTETŐN Egész nap hallgattuk a rádiót, meg ki-kinéztünk az ablakon. Az időjárás nem volt éppen biztató. Estére óriási vihart jósoltak. Esőt pedig nem akartunk; aznap este tartottuk már hagyományos tábortüzünket Tuxedoban, a hegytetőn. Minden évben így emlékezünk meg, new yorki cserkészek, 1956 október végének csodálatos történetéről. A tábortüzet a szokásos “dilik” előzték meg. Kik mennek, s főleg kik visznek? hol találkozunk, ki vezeti a tábortüzet? ki rakja meg előre a tüzet? Ehhez mi különösen értünk, hogy az ilyesmik mindig az utolsó percben oldódjanak meg. Persze mondanom sem kell, megoldódnak, de hogy a szervezőket nem szállítják be idegszanatóriumba minden ilyen alkalommal, az csak a jó cserkészedzésnek köszönhető. Felhők és minden egyéb ellenére, elindultunk, a new yorki körzet minden pontjáról. Mint már szokásos, a tuxedoi állomásnál volt a találkozó, és miután jó sokáig vártunk egymásra, nekivágtunk az útnak. Eleinte még kellemesen sétál az ember, csupán az autók zaja halkul. Azután kezdődik a mászás, guruló kavicsok, gallyak, ledőlt fák között, keresve a kis piros jelet a fákon, mely mutatja, hogy még az ösvényen járunk. Még így is könnyű eltévedni, annyira szeszélyes az út. Néhol oly sziklás és meredek, hogy az ember azt hiszi, még nappal se lehet megmászni. Feszes figyelemmel próbáltuk megtalálni az előttünk menők zseblámpájának fel-fel bukkanó fényét. Egy jó órás mászás után, egyszerre csak kitisztult az erdő, és megtaláltuk a tüzet. Lent valahol nagyon messze, az országút látszott, de a száguldozó kocsik zaja nem jutott el hozzánk. Minden egyes alkalommal megkap ennek a képnek varázsa. Az embernek valahogy ki kell kerülnie a mindennapi élet rohanásából, piszkából, ahhoz, hogy jobban megértse 1956-ot: az elvekért, szabadságért folytatott harcot. Néhány népdal után, Attila elkezdett beszélni. Elmondta a forradalom hátterét, és nagyon egyszerűen elmesélte, hogy ő, a tíz éves gyerek, hogyan élte át azokat a napokat?! Látta, hogyan virraszt a nép egy-egy sírnál. Látta, hogy az aknáktól széttört kirakatüveg mögött ott marad az árú, senki sem nyúl hozzá. Az emberek néhány napig jobbak voltak, ezt a tíz éves gyerek megérezte. És tizenhat év múlva, velünk is átéreztette, akik közül sokan nem is éltünk akkor. Utána furulyáztunk, meg verseket hallgattunk — Tibor bá el is magyarázta egy-egy vers értelmét, és sokat énekeltünk. Az út visszafelé már nem tűnt oly nehéznek és fárasztónak. Éjfél volt, mire az állomáshoz értünk és hazaindultunk, ki New York, ki New Jersey felé. (-) Az idő: 1476 decembere. Székesfehérvárról jövet Mátyás király és felesége, a nápolyi Beatrix Budára tart. A királyt a főpapság fogadja, Buda minden harangja szól — akkoriban úgy száz lehetett a budai harangok száma — a polgárok serege ellepi az utak mentét, a házak ablakaiban gyertyák égnek. Székesfehérvár felől már bevágtat a páncélos lovasság a város kapuján, ezt hatvanhét királyi lovasdobos követi, lovaskürtösök fújják a fanfárt, — valamennyi vörös damaszt díszegyenruhában — majd a testőr-huszárok következnek három és félezren, valamennyi csillogó vértben, fejükön tollas sisak, mellükön Mátyás címeres tárcsája. — Éljen a király! A szintén lóháton levő Mátyást és feleségét hatalmas üdvrivalgás fogadja, süvegek repülnek a levegőbe, kendők lobognak. A királyi pár nyomában halad Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet hintája, nyolc fehér ló húzza, a lovakat koromfekete prémbundás csatlósok vezetik. (Mindezt pedig egy külföldi vendég, Hans Seybold nevű bajor úr írja le naplójában. Ebben olvasható, hogy Országh Mihály nádor, vagy Újlaki Miklós úr öltözéke vagyont ér.. .Ebből a naplóból vesszük még a következő részleteket.) Mátyás király aranyos szánon hordozza körül Budán fiatal feleségét. ősi szokás ez: a királyné bemutatása. Azután a palota termeiben egymást érik a zenés ünnepségek, — vannak ott francia, burgundi, olasz muzsikusok, de a magyar kobzosok zenéje és éneke is gyakran felhangzik. A királyi pár — magyar ruhában — táncol. Mátyás jeles táncos volt, szintúgy, mint atyja, Hunyadi János. Mátyás egyszer Bécsben — 1470-ben — Frigyes császár kérésére maga mutatott be néhány ősi magyar táncot... A mesebeli mulatság átnyúlt a következő, 1477-ik évre. Vízkeresztkor — egy ideig — ott volt Mátyás anyja is: Az előbb említett bajor úr följegyezte, hogy a király csak anyja távozása után nyúlt a boros kupához, 10 rr tr ~ts FARSANG BUDÁN
