Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1973-05-01 / 5-6. szám

Búcsúznak. A búcsú nem szomorú vagy melankolikus, hanem vidám: „a viszontlátásra!!” Hol? Mikor? Ki tudná megmondani.. ? A következő tisztikonferencián decemberben . . ? A tavaszi kerületi akadályversenyen? A jövőévi vezetőképző táboron? Az 1975-ös jubileumi táboron? Ott a Sik Sándor Cserkészparkban? Fenn a kaliforniai Sierrákban? Európában a kerületi nagytáboron? Clevelandiján a Cserkésznapon? Vagy valamelyik cserkészbálon? Ki tudná pontosan előre megmondani? — De biztos találkozunk előbb-utóbb valahol, és akkor hosszú évek után is régi barátokként jövünk össze. És szinte bárhová is vet a világon a sors — legalább is azon a négy kontinensen ahol magyar cserkészet működik — baráti szeretettel fogadnak a cserkésztestvéreink.

A magyar cserkészet egyik nagy ereje ez a ma már kontinenseket átfogó baráti kapcsolatok „hálózata”, ami közös táborokon és egyéb rendezvényeken szövődik, alakul és erősödik. És ez egyedülálló erő itt az emigrációban, ami nemcsak magyar nyelvi tudást ad, hanem magyar lelket, kapcsolatot és érzelemvilágot is.

(Tárogató)

Nyilazás,—az a baj, hogy ezt is pontozzák.

... és így a fényképész: Péli Jóska.

A „törökök” ügyködnek.

A nyertesek.

A Cinke-őrs (New York): Reszneky Marika öv, Harkay Éva és Kati, Sándor Erzsi, Tokay Nada, Lipták Ági.

5