Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)

1973-03-01 / 3-4. szám

Hogy az igazi Branyiszkó milyen volt, azt nem tudom, de az itteni­nél aligha lehetett vadabb és me­­redekebb hegyoldal. Végül még­iscsak „áttörtünk” (ez a híres csa­ta a magyar történelemben mint a „Branyiszkói áttörés” ismert) — helyesebben a többiek törtek át, mert e sorok írója döntnök volt. Utána vissza kellett menni a hegy aljába a felszerelésekért és felvin­ni mindent. A „Branyiszkói hágó” tetején vertünk azután sátrat egy kis mélyedésben. Mire felértünk már erősen sötétedett és fagyott. A 48-as honvédtábortűz után min­denki „úgy aludta álmát ahogy verte sátrát”. Másnap délelőtt: hegymászó gyakorlat, elméleti elő­adás, ének, játék, és a honvédse­reg továbbindult, (két irányban) hogy ismét találkozzon majd a „tavaszi hadjáraton”. Erre április utolsó hétvégén in­dultunk. Ezúttal a rendezők a San Francisco-i Lósárdy Zsuzsánnák voltak. A keret: népi tábor, semmi háború, szelíd „női program”. Az elhelyezés pedig kimondottan luxuskörülmények között barak­­ban, hideg- és melegvízzel stb. Mindéhez még gyönyörő napos időt is kaptunk, és a foglalkozás is csupa olyasmiből állt mint nóta, tánc, hímzés, faragás stb. A lá­nyok körülülték a nagyasztalt, és tűböködés közben vidáman folyt a tere-fere. Ugyanúgy a fiúknál fa­ragás közben. Az esti tábortűznél megelevene­dett a fonó; a lányok pünkösdöl­tek; és a Luca széke segítségével megkerestük a boszorkányokat is. Sőt, az is kisült, hogy mi volt a rátóti csikótojás. Tábortűz után a parancsnokság hamarosan ágy­ba irányította a tagokat. Békés első álomból azután éles sípszó ébresztette a tábor résztve­vőit, legalább is legtöbbet, mert jó néhányan éltek a „gyanúper­rel”, hogy itt valami készül. Túl szép és könnyű volt minden ahoz, hogy igaz legyen! Pedig az éjsza­kai járőrverseny nem is a 43-as leányvezetők lelkén száradt, ha­nem a Kaliforniai Megbízott kü­lön programja volt. Riadó után rövid eligazítás: „Értesítés érkezett, hogy kirándu­lásra ment cserkészlányok elvesz­tek, meg kell próbálni előkeríté­­süket.” Nem telik bele egy óra és úton van mind a négy kereső cso­port, a hatalmas égfelé nyúló fe­nyőfák között a holdvilágos éjsza­kában. Hamarosan kisül, hogy nem is olyan egyszerű az éjszaká­ban „navigálni”, de azért előbb­­utóbb mindenki előkerül, (már­mint a keresők), és az egyik elve­szett, és sérülten megtalált cser­kész helikopteren való kórházba­­juttatását is legtöbben megoldot­ták. Igazából hasadt a hajnal, mikor a legutolsó őrs is bevonult az éj­szakai járőrversenyről, úgy hogy kissé később volt ébresztő, mint ami a napirenden volt feltüntetve. A délelőtti foglalkozás a szokásos nóta, játék mellett, egy rövid be­vezető előadással egybekötött megbeszélés volt a cserkész fegye­lemről. Gyors pakolás után ismét bú­csúztunk, és kíváncsian várjuk, hogy a negyedik kaliforniai VK napra mivel rukkolnak majd elő a program rendezői, a 49-es Los Angeles-i lányok? Tamás bá A 17. Cserkészből Cleveland-ben. Első hálózó cserkészlányok balról, jobbra: Szőke Veronika, Zala Judit, Madzsar Éva, Pilisy Zsóka, Szabó Judit, Geréby Klarissza A 17. Cserkészbál Cleveland-ben. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom