Magyar Cserkész, 1973 (24. évfolyam, 1-8. szám)
1973-03-01 / 3-4. szám
Dr. ZSIGMOND AiNDRÁS, Torontó: TELEKI Hatalmas tudását a nemzet szolgálatába állította ettől a perctől kezdve és elmondhatjuk, hogy 23 éven keresztül minden tettét, akár mint miniszterelnökét, külügyminiszterét, akár mint tudósét csak egy cél vezette: hazája évezredes határainak visszaállítása! Erről a céljáról soha, egy percig sem mondott le, ez vezette minden tettében, minden gondolatában. Teleki későbbi életét, politikáját csak az értheti meg, aki ebből a szempontból vizsgálja tettei rugóit. Egy — mondhatni — szent rögeszméje volt: a Szent István-i Magyarország helyreállítása — a mai körülményekhez alkalmazott formában, mint a dunai népek nagy összefogása-1918 decemberében Teleki lett az elnöke a Területvédő Ligának, amely az egész magyar társadalmat igyekezett mozgósítani az ország területi épségének megmentése érdekében. 1919 első heteiben Svájcba utazott, hogy ott Magyarország területi integritása védelmében nemzetközi propagandát fejtsen ki. Csak, aki megszállt területeken élt tudja elmondani, mit jelentett Teleki a kisebbségi magyarság számára. Ő volt minden reményünk, segítségünk. Csak, aki kisebbségi magyar iskolában járt az tudja, hogy miből tudták a felekezeti iskolák fizetni tanáraikat, miből jutott a jó tanuló magyar gyermekek számára ösztöndíjra. Kisebbségi vezetőink, püspökeink mondhatnák el, honnan került magyar könyv, folyóirat hozzánk, miből tartották fenn a magyar egyesületeket, dalárdákat, szervezeteket. Egy ember nevét foglaltuk mindennapi imáinkba akkoriban Erdélyben, a Felvidéken és Délvidéken hálatelt szívvel: Teleki Pálét. Végül a „nemzetnevelő” legjellegzetesebb nevelői tette az volt, amikor 1922-ben átvette a magyarországi cserkészmozgalom vezetését. Teleki „mindenlátó” szemei meglátták ugyanis, hogy a nemzet jövőjének záloga: az ifjúság. Hiábavaló minden politika, gazdasági, szociális reform, — ha nincs, akikre rá lehessen bízni a magyar jövőt: egy izig-vérig magyar és keresztény ifjúság! Teleki a magyar cserkész-ideálban a magyar jövő ígéretása — éppúgy, mint i is teljes érvényű! xr látta megtestesülve ^t i^jalmeglá többi tanítasa — ma TRIANON l Felvidéki magyar nyerte a cserkészek jubileumi pályázatát A magyar cserkészet hatvanéves fennállásának alkalmából a szövetség jubileumi pályázatot Irt ki. A pályázaton résztvehetett minden magyar, ifjúsági vagy felnőtt korcsoportban. A felnőtt korosztály első diját N. L., a Felvidéken, csehszlovák megszállás alatt élő magyar nyerte. Tanulmányát, melynek címe: „Az öszszefogásban rejlik jövőnk záloga” a jubileumi emlékkönyvben közöljük. Belgiumból, Svájcból, Ausztráliából, Amerikából, a történelmi haza területéről — mindenünnen, ahol magyarok élnek — érkeztek pályázatok. Az írásokból egységesen kicsendül az óhajtás, hogy a cserkészet szélesítse emberségét, mélyítse magyarságát és teremtse meg a magyarok lelki egységét, bárhol is éljenek a világon. N. L. a következőkben látja a legfontosabb feladatot: A cserkészmozgalomnak be kell bizonyítania, hogy igenis nemzeti „vita minima”, vagy a „spóraélet’’ idején is össze tud fogni magyar a magyarral vallási és társadalmi különbségei ellenére is és nem tekinti egységbontónak a politikai árnyalati különbségeket sem. Csak az a cél lebegjen szemünk előtt, hogy magyarok vagyunk, akik nem akarunk szégyent hozni magyarságunkra és meg akarjuk menteni jövőnk számára azt, ami még menthető. A mai pénzhajhászó és materialista világban, amikor keleten és nyugaton egyaránt a „Carpe diem!” himnuszának hódolnak az aranyborjú imádói, csillogó gyémántként ragyog felénk cserkészeink lelkes csapata. Cserkészetünk elsőrendű feladata, hogy megtanítsa fiataljainkat világszerte azokra az erényekre, amelyek oly szépek más népeknél. Jó lenne megtanulnunk a kínaiak és japánok igénytelen szerénységét, a zsidók egymáson való segltökészségét, az angolok nyugodt megfontoltságát és a németek alaposságát. Így kéne kivetkőznünk hagyományos nemzeti hibáinkból, mint a széthúzás, szalmaláng-lelkesedés, a sokszor alapozatlan gőg és az utóbbi időben oly gyakran tapasztalt janicsárság. ( Hídfő) MOZAIKOK Töb, mint 400 mérföldet autóztunk Torontóból a Fillniore-i (Buffalo) cserkészparkig esőben, viharban, sárban, — de megérte. Olyan szívet-lelket vidámító élményben volt részünk a tisztképző cserkésztáborban, amit sokáig nem felejtünk el. A komoly cserkésztiszti eskü az erdő mélyén, titokzatosan, az éj iolyamán ment végbe. Mi is kívánc.siak lettünk volna, hogy milyen is egy ilyen eskütétel, — de hiába, nem engedtek be az erdő „szentélyébe." ★ 250-en vettek részt ebben a tisztképző táborban, amelyet a Magyar Cserkészszövetség rendezett. 16 ország fiait láthattuk itt egybegyűlve (11 európai, 3 délamerikai, — az amerikai és kanadai résztvevőkön kívül). Volt itt pap, tanár, orvos , mérnök, tudós és munkás, akiket mind egy eszme egyesített: a magyar cserkész-eszmény! Most nem kívánunk foglalkozni a kiképző tábor komoly munkájáról. Csak egyet szeretnénk kiemelni: a fiatal cserkészvezetők fele már itt született az emigrációban és se magyar szellemükben, sem a magyar nyelvtudásukban hibát nem lehetett találni! íme a cserkészet magyarságmentő és nevelő szerepének cáfolhatatlan bizonyítéka! Gratulálunk a Magyar Cserkész mozgalomnak eredményes munkájához: ezzel a táborral is bebizonyította, hogy hivatásának magaslatán áll! (Magyar Élet)
