Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)
1972-05-01 / 5-6. szám
Nézzünk a Stuttgartiak szemébe íme a stuttgartiak frissen sült DOBÓ ISTVÁN cserkészcsapat faültetési kísérlete: lesz-e belőle nagy fa? Van-e az őrsi naplóban olyan részlet, amit a Magyar Cserkésznek küldhetnénk? Ezen tanakodnak kis- és nagycserkészek. Ibolyák és Sárkányok. (Lám, az az őrsi naplóban mindig van valami anyag! Köszönjük, elsősorban Nóra néninek.) ♦ H I P I A TÁBORBAN Pottensteimban égtek a tábortüzek, — este fél 9 körül járt az idő. Pergett a műsor, amikor egyszerre feltűnt egy hipikülsejű alak, aki a tábortüzeknél megjelent, belenézett az arcokba és általában elég szemtelenül viselkedett. Gyűrött v$harkabát volt rajta, haja hoszszan lógott a nyakába, sötét szemüveget viselt. Cseh Gyöngyi meg is jegyezte: “Hát ezt a palit kéne Gábor bának látni!” A cserkészek éles megjegyzésekkel kísérték minden lépését. Végre valaki megkérdezte: — Kicsoda maga? A hipi tört magyarsággal mondta — német szavakat is kevert bele —, hogy ő észt újságíró, aki szétnéz a táborban. Végül, amikor már nem bírták tovább a hipi viselkedését, Kölley Gyurka bá elé vezették, aki a világ legudvariasabb hangján üdvözölte: — Jóestét kívánok! Majd megkérdezte: — Kihez van szerencsém? Látszott a hipin, hogy nincs ilyen hanghoz szokva. Nem tudta a szerencsétlen, a magyar cserkészetben az érintkezési mód minden körülmények közt udvarias (erről Gyurka bát még Szibériában sem tudták leszoktatni), de ahelyett, hogy tisztességes választ adott volna, egyszerre hetyke, sőt szemtelen lett. — Mi köze hozzá?! — mondta pimaszul. — Hogy értsem, kérem? —kapkodott levegő után Gyurka bá. — Úgy .ahogy mondtam! — De kérem, a tábor területén csak az tartózkodhat, akinek én megengedem... A helyzet meglehetősen kényessé vált. Még egy pillanat és a hipit úgy kipenderítik a tábori rendőrök, hogy csak úgy nyekken. Abban a pillanatban aztán a (Folytatás a következő old.)- 12 -
