Magyar Cserkész, 1972 (23. évfolyam, 1-6. szám)

1972-05-01 / 5-6. szám

! AMERIKAI KANADAI CSER­KÉSZVEZETŐK EURÓPAI ÚT­JA Amikor Münchenből egy meleg nyári napon elindult az első jól felpakolt autó Frankfurt felé, — nem tudta senki, mennyi kedves, vidám élményben lesz részünk heteken keresztül Eu­rópában ! Az európai magyar cserkészke­rület meghívására 14 amerikai­kanadai magyar Icserkészveze­­tő érkezett (július 14-18 kö­zött) Európába, hogy egy nagy autóút keretében végiglátogat­ván az európai magyar cser­készcsapatok egy részét, — el­jöjjenek az európai cserkészek pottensteini táborába! Liege mellett, a festői Arden­­nek egyik szép erdei nyaraló­jában gyülekeztünk napokon át várva valamennyi résztvevő megérkezését! Az elsők között érkezett Gyurkabá vezetésével Medgyessy Krisztina, Göcsei Ri­ta, Koller Zsuzsa és Mátyás Tünde, — Torontóból —, Ko­réh lka pedig New Yorkból. A többiek: Teszár Tamás, Teszár Robi, Váry Ida (New Bruns­wick), Lehotay Ádám (Buffalo) Goda Marica, Nagy Laci (Cle­veland) pár nap múlva követ­ték őket, még Ormay Kuni (To­ronto) és Lendvay Imre (New York) és Cseh Gyöngyi (Gar­field) később csatlakoztak hoz­zájuk. Pár kedves, vidám nap után, amikor is Kosnisky Vik­tor Hegei egyetemi tanársegéd, régi cserkészvezető vendégei voltak Werisben, — indult el az öt kocsiból álló karaván Leuven felé, ahol a magyar kollégium, egyetem megtekintése volt az említésre méltó esemény. A két éjszakát az egyik ifjúsági ház­ban töltöttek. Brüsszelben a Magyar Ház vendégeiként, a brüsszeli magyar mamák jóvol­tából Salamon atya és Varga Jóska voltak a kalauzok. A bel­gák nemzeti ünnepe alkalmá­ból, a feldíszített város, esti ün­nepi kivilágítás adta meg a belga főváros hangulatát. In­nen azután Párizs felé vezetett tovább az út. Hej, Párizs! Bi­zony nem könnyű öt kocsival végig rohangászni a francia a­­utók ide-oda cikázó sorai között. No, de azért eljutottunk a pá­rizsi Magyar Misszió házához ahol Ruzsik atya fogadott nagy örömmel bennünket, sok derék cserkészcsalád társaságában. A délutáni párizsi séta, az esti ünnepi vacsora volt a “bemele­gítés”. Másnap azután történel­mi emlékek, a hangulatos fran­cia kocsmai ebéd, majd a dél­utáni városnézés és az esti ki­világított Párizs, hej, de szép volt! A lelkes párizsi csapat­tól, vendéglátóktól búcsúzva ú­­tunk tovább vitt a kis francia városkába Vesoulba. Itt a vá­roska polgármestere vendégelt meg bennünket s örömmel mu­tatta meg a város nevezetessé­geit. Sajnos kevés időnk volt mindezekre mert nagyon kel­lett sietnünk, hogy estére Zü­richbe érjünk! Baselon csak “átvágtatva” érkeztünk meg es­tére a szépfekvésű Zürichbe. A zürichi leánycsapat, — Golarits Gyöngyivel az élen —, nagy ö­­römmel fogadott bennünket. I- gazán, a zürichi leányok min­dent megtettek, hogy jól érez­zük magunkat! Másnap vidám napra ébredtünk! Luzern ősi városába vezetett útunk! Itt Gyarmati László cserkésztiszt volt a vezetőnk... Vidám han­gulatban tettük meg az utat s a szép városból gyönyörű úton — fogaskerekűvel értük el a schweizi havasok egyik legszebb hegyóriását a Pilátust! Ezek után a nagy élmények után a zürichi “öreg rókák” (magyar öregcserkészek) vacsorája volt az élmények vidám befejező ál­lomása. Maradtunk volna még Zürichben, — ha időnk enged­te volna! 26-án “hajnalban” in­dult tovább a társaság Auszt­ria felé! Konstanznál átkelve a bodeni tavon, nagyszerű uta­kon vágtattunk tovább hol né­met, hol osztrák területen. Salz­burg érintésével Linzbe! Itt a linzi magyar cserkészcsapat u­­zsonnája adott új erőt a fiata­loknak, s bár kedves volt a ma­rasztalás, — nem volt vita: in­dulás tovább Bécsbe. Bécs! A {Folytatás a következő old.) •••••••••••••••••••••< Az észt és lett jubileumi tá­bort meglátogatták a pittsburg­­hi cserkészek, Ligeti László ve­zetésével. A 60 éves jubileum alkalmából az ukrán tábort né­pes magyar küldöttség kereste fel és tolmácsolta a jókívánsá­gokat. A küldöttséget az ügy­vezető elnök vezette és ebben részt vettek az európai, auszt­ráliai vezetőtisztek.- 10 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom