Magyar Cserkész, 1971 (22. évfolyam, 7-8. szám)
1971-07-01 / 7-8. szám
JÓ NAPOT KOMÁM! Jó napot, komám! Aggyon Isten, komám! Megházasodtam, komám. Jó van, komám. De nem jó van, a’ komám. Mért nem jó van, komám? Mert vénasszonyt vettem el, komám. Akkor hát nem jó van, komám. becsukódott a hátsó. Az egyik qomb érintésére hátul valami érthetetlen dörömbölés támadt, aztán beindult a fűtés, először csak csendesen s ahogy tovább tapogatóztam, egyszerre ontani kezdte a meleget. Különös, de majdnem a legvégén az eqyik qomb az ablaktörlőé volt. Viszont egy lámpát, amelyik a műszerfal felett világított, sehogyse tudtam eloltani. Belső világítással indultunk, kissé bizonytalanul. Gerencsér atyától nem mertünk némi felvilágosítást kérni a különleges Thunderbird fortélyairól, mert féltünk, h°gy megbánja korábbi döntését és visszaveszi. — Majd megtanuljuk útközben, — biztatta önmagát Gábor bá, miközben én szorgalmasan nyomkodtam a gombokat, de a belső fény nem akart De mégis jó van a’, komám. Mért van jó, komám? Mert sok pénze van, komám. Akkor hát jó van, komám. De mégse jó van a’, komám. Mért nem jó van, komám? Mert a pénzin házat vettünk, komám. Akkor hát nem jó van, komám. De mégis jó van a’, komám. Mért van jó, komám? Mert a ház megégett, komám. Akkor hát nem jó van, komám. De mégis jó van a’, komám. Mért van jó, komám? Mert a vénasszony is benne égett, komám. Akkor hát jó van, komám. (Népköltés) Ki az abszolút udvarias? Aki a széktől is bocsánatot kér, ha a lábára lép. Az egykori katona háborús kalandjaival dicsekszik. A fia hallgatja, hallgatja, hallgatja aztán megszólal: — Csak azt nem értem, hogy akkor mi szükség volt a többi katonára! GÖMBÖLYDED IDOMOK Fillmoreban az őrsvezető fiújelöltek elhatározták, hogy meghívják a lányokat egy kis táborlátogatásra, mégpedig mindenkit névre szóló külön meghívóval. Minden fiú más és más lánynak ír, — de nem valami érzelmi alapon, hanem szigorú cserkész- rend szerint, ahogy a lányok a névsorban egymásután következnek. A fiúk, — már vetettek egy két pillantást a lányokra, külsejüket illetőleg mégcsak tudnak tájékozódni. Az egyik fiú megírta a meghívót, meg is címezte, de sehogyse tudja maga elé képzelni a név hordozóját. A másik segít neki: — Ismered, hogyne ismernéd... Tudod, az a nagytüdejű. .. . * Kovács rákiabál a pincérre: — Pincér, micsoda piszkos csésze ez? — Piszkos? Már hatan ittak belőle, és még senki sem panaszkodott? kialudni. A Thruway-n elég jól elfutottunk, de némi kérdezősködés után vissza kellett for dúlni, — ellenkező irányba. A kocsiban rossz hangulat volt, Mária a régi római temetők útmenti elhelyezéséről beszélt meglehetősen kimerítően, én makacsul kutattam a kis lámpa qombját, Gábor bá a 16-os utat kémlelte, amit különben véqedesvégig nem találtunk meq. Valamikor, egy óra múlva sikerült eloltani a lámpát, viszont köd szállt az útra, meglehetősen bizonytalanul vánszoroqtunk előre, egyszerre rendőrkocsi szirénázott utánunk, félrehúztunk, megálltunk. Kisült, hogy a kocsi papírosát elfelejtettük elkérni az A- tyától, két trooper meglehetősen gyanakodva vett szemügyre minket, ahogy kiszálltunk és becsületes mivoltunkat próbáltuk bizonygatni inkább szavakkal, — de Gábor bá cserkészruhája eloszlatta a qyanút. A két rendőr biztosan valami áfáiét gondolt, hogy nem lehet rossz ember, aki éjjel kettőkor cserkészruhában álldogál az országúton. Még útba is igazítottak, mire Gábor bá újult erővel taposott a gázba s csak akkor kapta le a lábát róla, amikor meqlátta. hogy aliq van üzemanyagunk. Amikor megálltunk, nem tudtunk elindulni. Gábor bá könynyelmüen benyomta a kéziféket s nem tudtuk kiengedni. Végigtapogattunk mindent, míg véqre a harmadik ember vezetett rá: — Csak induljanak, kiugrik magától... Éjjel 3 után értünk Fillmoreba. — Feri bá —- 9 -
