Magyar Cserkész, 1970 (21. évfolyam, 1. szám)

1970-01-01 / 1. szám

SYDNEY;

A flemingtoni Cserkészotthont december 20 - án szentelte föl P. Forró Ferenc S. J. és Nt. Kemény Péter ev. missziós lelkész.

Ezután cserkészavatásra került sor, melynek során több, mint 60 fiú és leány

tett cserkészfogadalmat. Az ünnepségen fölszólaltak: Hevesi-Nagy Tibor, a 30. sz. Körösi - Csorna Sándor és dr. Bőd Péterné a 66. sz. Papváry Elemérné lcscs. parancsnokai. Valamint Majsay Ottmár. a Fenntartó Testületnek elnöke és Weidlich Géza, a newcastlei 79. sz. Kandó Kálmán cscs. parancsnoka.

20. sz Árpád Vezér őszi Kirándulása.

(Részletek a hétvégi kirándulás bsezámolójából.)

Az út elég jól és gyorsan eltelt. Mire kiértünk, már az álom is kiment a szemünkből . . . Kiszállás után, sietve gyalogoltunk föl a táborhelyre,ahol megkaptuk a közös őrsi dolgokat: bográcsot, vedret, fakanalat stb. . .utána zászlófölvonás következett. Zászlófölvonás, ima és rajparancs fölolvasása gyorsan befejeződött s az őrsömmel futva mentünk vissza a táborhelyre, mert tudtuk, hogy sok munka vár ránk. Megbeszéltük gyorsan, hogy ki mit fog csinálni, mert “lintut” akartunk építeni s utána mindenki ment a saját dolga után. 1 órára már az egész táborépítés kész volt, és így leülhettünk ebédelni. Ez nem tartott sokáig mert valaki hozott egy football labdát és elkezdtünk footballozni a réten,

nem. messze o táborunktól. 3:30 volt, mire úgy kifáradtunk, hogy nem volt még annyi erőnk se, hogy összeessünk. Rövid pihenő után próbáztatást tartottam az őrsömnek, ami szerencsére nagyon jól ment.

Most jött ám az az idő, amitől egész nap undorodtam, a “FŐZÉS”. Ma csináltuk volna az első paprikás - csirkénket és izgultam, hogy fog-e sikerülni. Szerencsére nagyon szépen összedolgoztunk, úgy, hogy 7 órára elkészültünk vele. O- lyan finom lett, hogy még a raj vezetőnk is velünk evett (ez nagy szó, mert ezt nem szokta tenni.)

... Majd tábortűz következett. Sok kacagás és hangos éneklés volt, de a végefelé már lecsöndesedett az ének, mert nagyon hideg volt s belénk fagyott a hang. Be is fejeztük hamarosan és mentünk aludni.

... Éjjel 143 lehetett, mikor egy lövést és nagy kiabálást hallottunk. Mindenki kirohant a sátorból és megtudtuk, hogy az éjjeliőrt valaki elrabolta. “Rögtön tudtam, hogy ki volt, mert nem volt köztünk.” össze - vissza futkározott mindenki, míg Széplaki Pál, az egyik őrsi tagom, talált egy darab W.C. papírt. Megállapítottuk, hogy ez biztos útjel akar lenni, így Gyetván László vezetésével a “tolvajok” után iramodtunk; a kapuhoz érve másik jelt is találtunk. Mái' a tó “sarkára” értünk, mikor egy másik lövés dörrent a közelben. A hídhoz érve azonban a tolvajoknak a nyomát vesztettük, de Cih Lacit, az elrabolt őrt megtaláltuk lekötöz ve. Megszabadítottuk a kö— 14 —