Magyar Cserkész, 1969 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
Vezetői (itcképtsatnok ÁDÁM ATYA MAGAS SZERZETESI BEOSZTÁST KAPOTT. A hir nem legújabb keletű, jó néhány hónappal ezelőtti eseményt tudat velünk: a jezsuita rend generálisa P.Adára Jánost nevezte ki a külföldön élő magyar jezsuiták tartományiönökévé. Ha nem is uj már ez a nagy újság, helyet kell kapnia a Magyar Cserkész lapjain. Egyrészt azért, hogy minden cserkész értesülhessen róla és büszke lehessen rá. Másrészt azért, hogy később, sok óv múltán, bizonyságul szolgáljon annak, aki majd ezt a Magyar Cserkósz-t forgatja, milyen nagy erkölcsi és szellemi erőket vonzott mindenkor a külföldi magyar cserkészet. Amikor Adám Atya kinevezésének hire eljutott hozzánk, - megvalljuk - kissé el is kedvetlenedtünk az orcán és a büszkeség mellett. Egyik gondolatunk az volt, hogy Adám Atya elveszett a magyar cserkészetnek, - legalább is hosszabb időre. Tisztában voltunk azzal, hogy mekkora felelőséggel jár ez az uj munkakör. A rendfönöknek helyt kell állnia nagy tervek megalkotásában és gyakorlati megvalósításában, de a mindennapi gondokban is. Nagy körültekintés, jó itólöképesség, segitökézség /cserkészerényekI/ és sok-sok más is szükséges egy rendtartomány vezetéséhez. Mert a rendtagok, - mint mi magyar cserkészek teszszük - öt világrész sok országában élnek és dolgoznak. Csoda volna-e hát, ha Adám Atya most elrakná cserkészruháját egy időre? De, hála Istennek, úgy látszik, hogy nem ez történt! Ádám Atya kinevezése után is köztünk volt a múlt nyár végén az északamerikai VK-táborban. Később is tartott előadásokat és az ujesztendö küszöbén megint hallottuk útmutató szavait a buffaloi cserkésztiszti konferencián. Ezek után már egészen természetes, hogy a Magyar Cserkész-ben továbbra is olvashatjuk havonként megjelenő, értékes cikkeit. Valójában miért is csodálkoznánk? Mi "öregek", akik állandó kapcsolatban állunk vele, valahogyan ezt is vártuk, ha egy pillanatra voltak is kétségeink. Gondoljunk csak a VK-táborok Adám Jánosának munkatempójára! Mire az ébresztő sipja reggelenként felsüvölt és a kóválygó fejű, még álomittas öv-jelöltek kinógykézlábalnak a sátorból, Adám Atya már ott sétál a táborkereszt körül, felügyel a reggeli programra. Pihentnek látszik, frissen van borotválva és már napi szentmiséjét is elmondotta, gyóntatott és áldoztatott. A uunkanap pedig csak ezután kezdődik! Előadások sorozata várja két-három, sőt négy altáborban, elsősorban meg a fólszáznál több fiú öv-jelölt vezetése; oktatásuk irányítása és minden gondjuk-bajuk elboronálása! Nincs megállás az esti tábortűzig. Takarodó után sem. Ilyenkor kerül sor a fiukkal való meghitt beszélgetésekre a hamvadó tábortűz mellett. Adám Atya nevelő programjának egyik sarkalatos pontja, hogy részletes magánbeszélgetést folytat minden VK-n résztvevő jelölttel. Ilyenkor nyílik meg a kamaszodó magyar fiuk szive Adám Atyának, aki türelmes jósággal hallgat végig minden nagy /vagy annak vélt/ kamasz— 9 —
