Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6. szám
A kiadó násznagy felel: Isten hoszta magukat, álgyon még az Isten hasonlókippen raindgyájunkat, hát hová való emberek maguk, is micsoda járatbo vannak? Kérők: Mink jó széréncsekeresö emberek vagyunk. Kiadók: Mink pedig szerencsevárók. Ezután a bibliai Tóbiás útjáról szóló hasonlattal folytatja a beszédét a kérő násznagyok öregebbja, hogy őket is az Isten angyala vezette^egy fényes csillag által a leány házába: "Előttünk világságot láttunk a kigyelmeték szobájábo, és láttunk itt égy szép magaviseleté szüzet, mell böcsületés, jámbor; ez a mi vőlegényünknek nagyon megteccét, hogy már ü éccér itt vót, kapott gyűrűt is hajketöt, de ez min kevis. Újonnan akarunk kizhitet, koszorút is keszkenyöt, mer addig se enyi.se innya nem fog ä völeginy." Kiadó: "Helessen felétek kigyelraetek, mer ászt szokták mondanyi, hogy a gyűrű étörik, a hajketö északad, hát Isten kégyelmibü legjobb léssz a kízhit." A vőlegény s menyasszony kezet fognak; a násznép áldást mond rájuk. Ezután pedig a menyasszony szülei és násznépe a vőlegény násznépével rozmaring ágat küldenek a vőlegény szüleihez; mire megindul az egész menet a a templomba. Elöl megy a kérő násznagy, zászló gyanánt egy szép kivarrott kendőt vive rúdon. A násznéppel meg a cigány, s már a templomba menet táncra kerekedik a fiatalság. Közben ezt az éneket is dalolják: Wyitrq. * fnewyecsíce 11-l
