Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-05-01 / 5. szám
Egy szép tavaszi reggelen a csiga először dugta ki gombos kis szarvát, amelyen a szeme van és ájulva-bámulva csodálta a teremtett világot.- Gyönyörű, gyönyörül - mondogatta nagy elragadtatással és boldog elégedettséggel vonszolta házikóját a hátán. Mikor azonban észrevette,hogy olyan állatok is vannak, amelyek csak: hipp-hopp, ott vagyok,ahol akarok,könnyedén csak ide-oda röpködnek a hatalmas fák koronáin, nagyon elkeseredett és igy fakadt ki elégedetlenkedve:- Mégis csak gyatra dolog ez a világi És akárki tette, nagy kontár lehetett, aki teremtettel Azzal tovább ballagott. Másnap az idő lehűlt; a nap elő sem bujt és előbb szól, rá csakhamar hatalmas vihar kerekedett; azt pedig egy dörgedelmes, villámokkal cikkázó hatalmas zivatar tetézte be. Az erdő jajgatott. Az óriásfák hajlongtak,nyögtek, ittott recsegve-ropogva törtek a sujkoló elem szörnyű csapásai alatt. Szegény kis madarak pedig kétségbeesve, ide-oda menekültek az erdő fái között;de a vihartól, zivatartól,esőtől, jégtől mégsem tudtak menekülni. Kis fészkük pedig ledobva széttépve hevert a földön. Egyedül a csigának volt zivatarmentes, esőálló fedele az egész erdőn, 0 csak ott, ahol éppen az idő érte.megállótt,házikójába húzódott és csendes nyugalommal várt.,. Mikor aztán a rémsóges vihar elvonult,a csiga ismét szétnézett s látta,hogy mig ő biztos kis házában nyugodtan szundikált,mi történt az erdőn. Ekkor fejét csóválva igy szólott újra: - Hát, hiába.mégis csak szép ez a világ.És akárki tette,rokos volt.bölcs volt,aki teremtette! - D.J.Temp- lo- mot is Ki- vül, be- lül é - pl - tét - tem ki- me-szel-tem tu- ró- bu hu hu hu tu-ró-bu, tej-fel - bű hü hü hü tej-fel-bűi 28" a A ti-lin-kós bűn - kő - bun-kós kán-gyó-re he he he kán-gyó-re. 17
