Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

Az első szó a Sirályokat illeti.

Valóban igy illik. Ök a legidősebbek. 17-18 éves fiuk. Már majdnem fiatalemberek. Komoly kérdések érdeklik őket. Ha maguk között vannak, társadalmi problémákról, irodalomról vitatkoznak. Élményeiket most Laci, az őrsvezető adja elő.- A kijelölt utat megtettük.

E)e tavasz tündérével nem találkoztunk. Nem mi vagyunk az oka. Nem tanyázik ö ezen a vidéken. A tejes farmert ismeritek.Durva káromkodó sok között veszekedett egyik üzletfelével, mikor arra mentünk. A szóváltásba hangos ugatással kutyája is beleavatkozott, mire valami kezeügyébe eső edényt vágott feléje. Az hangos csörömpöléssel tört darabokra.miközben a komondor keservesen vonitva, elódalgott.- Erre ti is sürgősen szedtétek sátorfátokat, mi? - jegyzi meg kissé gúnyolódva Pista, a Fecskék őrsvezetője.- Természetesen továbbálltünk Nem volt ott mit keresnünk. Tavasz tündére is messze jár onnan ahol a durva szenvedély tombol.- Ez igaz - bólintott rá az egész csapat.

A hegy oldalában már majdnem rátaláltunk. Megmunkált földeken szépen sarjadzik a vetés.De láttunk parlagon heverő földeket, miket felvert a gyom. És beszéltünk nekikeseredett gazdával, aki azt hajtogatta, hogy nem érdemes dolgozni és panaszszal volt tele... Tétlen semmittevés, reménytelen sóhajtozás, ez nem a tavasz szelleme,,

A vendéglő tájékán egészen más hangulat uralkodott,A kerthelyiség zsúfolva kirándulókkal. Folyt a sor és bor a napfényben. Hangos rivalgással mulatott a nép. S mi tovább indultunk,mert tavasz tündérét itt sem találtuk...- Pedig az öröm, a jókedv hozzátartozik a tavaszhoz - jegyezte meg egy kis "pacsirta".S

/folyt,17.old./

9