Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

A Melbourne^ 63.sz.Tormay Cecil Icscs. táborán:

Napsugár Őrs portyája

Hétfő délután elindult a táborhelyről Mara néni, Szüszi és kilenc őrsvezető egy huszonnégy órás portyára. Hátizsákjainkat jól megpakkoltuk és búcsút intettünk a tábornak. A lányok némi irigyke - déssel álltak körül, de részben sajnáltak is minket, mert rettentő hőségben vágtunk neki az útnak.

Egy idei követtük a Glenelg folyót, de a fiutábomál egy hatalmas domb állt utunkban. Nagy lihegve, bokrokba kapaszkodva másztuk meg a meredek hegyoldalt, de végre felértünk a tetőre. Egy pár perc szuszogás után tovább mentünk és néhány kerítésen átmászva, végre kiértünk a kocsi útra. Bámulatosan változó vidéken gyalogoltunk: eukaliptusz fák, majd teljes pusztaság, ahol kiszáradt a legparányibb gaz is, - ismét kanyarodott az ut és egy apró patak hidján keltünk át. Az ut mindkét oldalán itt már fenyöerdök sőtétiedtek.

Menetelés közben magyar népdalok repültek szájról szájra és mindenki csodálkozott, aki látott és hallott minket. Este felé hűvös szellő kissé lehütötte a levegőt és ismét módunkban volt megeső - dálni a gyönyörű naplementét, amit városi mozgalmas életünkben könnyen elfelejtünk.

Már kezdett sötétedni, amikor a tervezett éjjeli szállásra beérkeztünk. Ez a bizonyos éjjeli szállás egy hatalmas fenyöerdő csücske volt. Zseblámpák fényénél ki lett osztva 11 szelet kenyér, sajt, keménytojás és barack s mindezt lemostuk citromlével, Ezután egymás mellé gyorsan letettük a hálózsákokat és összebújtunk jó szorosan a hideg ellen.

Rövid nótázás után mindenki elhallgatott és áhitatos csendben élveztük ezt az igazi nagy szabadságot, A fenyők körülöttünk szinte az égig nyúlta^ felettünk a csillagos ég és a fák törzse között bevilágított a kelő teli hold ezüstös fénye. Ahogy igy feküdtünk, azt hiszem, mindenki elraktározta emlékezetében ezt az estét, mint a legélményesebbet s felejthetetlenebbet az egész portyából, sőt talán

az egész táborozásból, /

/folyt.1?,old./

5-