Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2-3. szám
Zo.ta.vari menyecske kos diszitésü tükrösök állandó tárgya a pásztor és cimborája, a pásztorból lett betyár ügye-baja a vármegye erejével, a pandúrral,mulatozása szeretőjével. A pásztorok régi viseletdarabja, a diszes cifraszür ma már csak múzeumokban vagy egyegy gondosan lezárt ládában található. A fellendülő fürdőélettel kapcsolatban a nép életmódja a ruházkodás terén is meglehetősen polgárosult. Ez a polgárosodás az északi part részben kisnemesi községeiben már a múlt században megindult. A Balaton nyugati végénél és a déli partok jobbágy eredetű falvai közt azonban még találkozunk népviseleti szigetekkel. Nyugaton Sármellék, Zalavár és Kiskomárom főkötős, ingvállas, bőszoknyás ruháját ma is viselik. Ezeknél azonban sokkal nagyobb hirnévre tett szert a somogyi oldalon Buzsák és környékének viseleté, textilmunkája. Főleg női ingeket, vánkoshajakat, teritőket látnak el dús, szines hímzéssel. A buzsákiak nyers vászonra, főleg piros-kék fonallal várják laposöltéses mintáikat, amelyeket láncöltéssel szegnek körül, s csigavonallal diszitenek. Rózsá - juk és levéldiszük mértani formájú. Egyszerű, jellegzetes minták váltják egymást. Fantáziájuk gazdagságát az öltésmódok változatosságában /lapos-, lánc-,kereszt-,szövő-,négyzet-, és zsinóröltés/ mutatják. Buzsákról tavaszi szántóföldek,berkek, erdős dombok közt Husvét másodnapján a balatonmelléki népdalok és táncok gazdag gyűjtő területére, Karádra érünk, A húsvéti locsolkodásnak már vége. Sok-sok himestojás disziti a legényes házak asztalait. Délután van. A falu fiatalsága bálra készülődik. Leányok, legények gyülekeznek a főtéren. A lányok egy csoportja karonfogva körbe áll és már járják is a vidám körtáncot, a "kocsikalát". Kiéneklik mindenki hibáit, jótulajdonságait. A legények sem restek, hiszen a karádi tánchagyomány bővelkedik a szép kanásztáncokban, verbunkokban. Négyen sarkantyus csizmában felállnak a táncra és már járják a hires karádi huszártáncot. Lessük el mi is:
