Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
Heister Hannibál. Észreveszi ezt Sibrik Gábor s felkiált: - Né csakl... Még elszáll a császár madara!- s két társával utána rugtat. Fut-fut a császári tábornok, de állandóan nyomában az ifjú.- Mit akarsz; Tán dajkáljalak kölyök!? - kiált a labancvezér, mikor lovának fáradása következtében megállani kényszerült s nekikeseredett dühvei fogadja társait jóval megelőzött Sibriket. Az ifjú vicehadnagy Heisternek feléje irányuló csapását felfogja s vív, fárasztja a császári vezért. Szitkozódott a német, de az ifjúval nem birt. ikkor ért oda Sibrik két társa is és a szilaj bakonyi kuruc, devecseri Mészáros István neki-huzakodván e szavakkal: "No, bestye lelke labanca, te sem pusztitasz el több magyar kenyeret!" már-már levágja Heistert, de Sibrik felfogja a halálos csapást s a császári generálist rabul ejti. Nagy az öröm a kuruc táborban... hogyne!... szétverték a labanc hadát, magát a császári vezért is elfogták!... Vig muzsika járja, szól a nóta. Béri Balogh Adási az ifjú vicehadnagyot ölelgeti:- No fiam! Aranynál tobbetérö madarat fogtál! De ezt megirjuk ám a fejedelem önagyságának, hadd viduljón mélyen elszomorodott szive!Megírja azután sátrában a vezért jelentését a györvári harcról, kiemelve benne Sibrik Gábor vitézi tettét Sebes staféta viszi a levelet a fejedelemhez, aki elolvasván azt,hálát ad a Mindenhatónak a kivívott győzelemért; majd hivatja magához Sibrik Miklóst, az udvarmestert.- Kedves hivünk, örvendetes hírrel szolgálhatunk kegyelmednek - s ezzel átadja Balogh Adám levelét és Sibrik Miklós majd kibújik bőréből örömében, amikor olvassa Gabor öcscse dicséretit. - A fejedelem aztán igy szól hűséges emberéhez.- Jutalma nem fog elmaradni bercsényi fögenerális uram megirja majl a parancsot, mellyel magasabb rangot és vezényletet kap a fiú. Viszi a fejedelmi pecsétes levelet Bercsényi fötábornagy követe a Dunántúlra s keresi a vicehadnagyot. Keresi... keresi... de már nem találja sehol. * * * Kevéssel a györvári diadalmas csata után portyázó labancok jelentek meg ismét az egerszegi végeken. Sibrik Gábor vitézi pajtásaival űzőbe veszi a fosztogató labancokat: üziveri-kergeti a görbehátu, szarkaorru népséget s az fut, szedi is az irháját, de futtában is vissza-vissza lő s egy kósza golyó a reményteljes ifjú keblén ütött egy kicsi kis lyukat, de mégis akkorát aminön az élet elszállhat.- Meglőtt a német! - s lehanyatlik lováról. Döbbenet lesz úrrá a kuruc vité - zeken, mikor a dicsőség övezte ifjú hőst elesni látják. Kenyeres pajtása, pápai Kis Miska leugrik lováról, odaszalad az elesett hez, ölébe veszi lehanyatló fejét:- Fáj-e, édes öcsém? - kérdi.- Nem - nem... nem fáj... a hazáért semmi sem fáj - suttogja elhaló hangon. Sibrik Gábor emléke él, megmaradt s élni fog, mint a hazáért a legnagyobb áldozatra képes ifjú eszményképe s felhangzik ma is a nóta: "györvári harcon, a györvári harcon, ott forgatom én is rezes pántos kardom..."- Zs.F.-
