Magyar Cserkész, 1968 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7-8. szám
ez kész is lett.mire... Chascomuson leszálltunk. Tudnotok kell, hogy Buenos Airesnek egy hibája van, mégpedig az, hogy környékén alig akad kiránduló - hely. Chascomus kb. 120 km-re fekszik Buenostól, egy óriási tó partján, a halászok és szúnyogok paradicsoma. De most tél van, és ilyenkor szúnyog egyáltalán, halász meg alig akad. Csak nem tudtuk elképzelni, hol fogunk lesátorozni. Még alig értünk ki az állomásról, megpillantottunk egy rozoga szekeret, s előtte egy álmos lovat.A szekér nagyságát talán úgy érzékeltethetném legjobban, ha megmondanám, hogy maximum négy lány feküdhetett volna benne. Minket viszont ez nem zavart. Végigkocsikáztunk a főutcán, egészen a tó partjáig,ahol egy jóval előkelőbb jármű várt ránk: motorcsónak! A tó átkelése viszont nem volt olyan egyszerű művelet, mert a másik parton nem lóvén móló, egy pici csónakban kellett hármas csoportokban a partig eveznünk. Tehát tökéletes honfoglalói partra - szállás; Kolunibuszó sem lehetett külömb. Gyönyörű eukaliptus és fenyöerdőben vertük fel sátrainkat. Két óra alatt egy kis minta tábor állt. Volt kapunk,zásalórudunk, keresztünk, mosdónk, asztalunk, ruhatartónk. Mire befejeztük, sötét volt. Akkor álltunk neki az egyéni - igen, jól mondom, - egyéni vacsorakészitéshez. Azt hiszen nem kell külön elemeznem az esti egyéni főzés előnyeit. Elsősorban, a tűzrakásnál nem látod, hogy nem véletlenül a késedet dobod-e be a tüzbe egy fabot helyett. Aztán meg nem látod, mit keversz a gulyásba, és ami a legnagyobb előny, főként azt nem látod, mit eszel. S nem tudom, minek köszönhető, de az ember ilyenkor már az izét sem érzi különösen. Talán ez az oka annak, hogy mindannyian az utolsó falatig megettük adagjainkat, ami állítólag gulyásleves volt! Jó veit aztán a meleg tábortűz köré ülni, s énekelni, elbeszélgetni elképzeléseinkről a csapatról, magunkról. Egyszóval érezni, hogy együtt vagyunk. Másnap reggel, még alig bújtunk ki hálózsákjainkból, máris egy feladat várt ránk: Minden őrs /ugyanis három őrsöt alkottunk/ külön-külön, más irányban iránytűvel meg kellett keressen valamit. Megérte, mert sütemény volt a kincs, melyet megtalál - tunk. Aztán agytorna követke - zett, azaz forgeszinpad három különböző kimjatéktól; elsősegély, természet és térképjelek. /foJyt.!5.old./ 9
