Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

Az olthatatlan láng

Körösi Csorna Sándor 1784 - 1842

Hegedűs Sámuel professzor kis könyvtárszobájában az ablak elé állott, s úgy beszélt hátra vendégéhez, ügy tett,mintha valami nagyon érdekelné odakünn. Nagyokat szippantott pipájából, pedig az ran is égett. Egyre jobban bajmolódott a pipával, mintha ez volna legfőbb gondja.Pedig hiába, mert nem sikerült egykedvüsé - get mutatnia. A hangjából kiérzett a nagy meghatottság.- Hát elment - szólott, mikor a hallgatás már nagyon ráfeküdt a szobára.- El - ismételte meg Hegedűs Sámuel szavát Köteles Sámuel, a nagyenyedi kollégium másik messzehires tanára.- Ugyan visszatér-e valamikor? - kérdezte Hegedűs Sámuel inkább önmagától, semmint vendégétől.- Lehet, hogy örökre elment, mert a nagy utón járó ember sorsát csak a jó Isten tudja előre, - szólott mély elszomoro - dással Köteles professzor.

Nem szóltak többet. Nagy, hallgató csend borult a szobára. Csak akkor ocsúdtak fel, mikor a nap a hegyek mögé bukott.

A Maros partján ugyanekkor egy felleghajtóba burkolózott vándor siet könnyű léptekkel, hogy még az éj beállta előtt födél alá jusson.

A kalendárium 1819 november 25. napját mutatta.

Kasmir és Tibet határán még a hágók is 4000 méter magasságban ülnek a hegyóriások között. Vad vidék, élőlény semerre, sehol. A sziklák,, mint rettegtető rémek tekintenek alá az égbenyuló hegyek vállairól. A 6-7000 méteres hegycsúcsok sötét árnyékot borítanak a völgyekre, sziklakapukra, melyeken át bizonytalanul kanyarog egy ut.

Itt, a kietlenség birodalmában, a félelmek országában, ahol a lélek megdermed, a Lehből Kargilon át Szrinagárba vezető utón egy fáradt ember inkább vánszorog, mint megy. A csend és félelmek országában nyugodtan halad egyre felfelé. Nemsokára Drasz-faluhoz ér. Nagy gond, vagy nagy bánat fekhetik a szi- 14 -