Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

éves múltba

Amikor reggel felébredünk, kopognak a sátorponyván az esőcseppek. S esik egész délelőtt. Hiába, Németországban vagyunk! Újra forgószinpad, azaz az előadók "forognak", hallgatóik pedig meleg pokrócokba, hálózsákokba bújva keresnek menedéket a nyirkos hidegtől és undorral nézik a nedves világot. Délutánra enged az idő. Táborépités és focizás folyik. A svájciak kis buszukkal csapatkirándulásra indulnak Nürnbergbe. Mindenki örömmel várja már az estét, amikor a legidősebb leánytörzs a két idősebb, a két fiatalabb leánytörzs a két fiatalabb fiutörzset látja vendégül a tűznél. Kitűnő a hangulat a tűz körül, száll a légbe a sok "brávó" és vastaps a sok jólsikerült szám után,és és már éppen tüz-ugratásba akarunk kezdeni, amikor zászlólevo - náshoz szélit a napostiszt tréfát nem ismerő sipja.

Takarodó után együtt van a"tiszt-olymposz" a konferencia szobában. Másnap ugyanis nagy eseményre kerül sor: a vérszer - ződés napja. Dönci, azaz "Árpád vezér" beavatja a törzsfőnököket a másnapi nagy ceremónia titkaiba. A törzsfőnökök, másnapra gondolván, enyhe lámpalázzal térnek nyugovóra.

Ha már eddig is mindig az idővel kezdtem napi krónikámat, hadd jegyezzem meg, hogy ezen a reggelen még a nap is kitett magáért: felöltötte rég nem látott napsugaras ünneplő palástját. Minden törzs szorgoskodik. Alinak a törzsi kapuk, cimerek ,keritések, példás tisztaság mindenütt, elkészül a tábori oltár a kereszttel; moha, fenyögallyak és tobozok, kirakott kavicsok ünnepi diszbe öltöztetik a tábort. Titokban minden törzs késziti már a vérszerződésre szánt ajándékát: harcias totemosz - lopok, rovásirásos fakéregfedelü emlékkönyvek, diszes fafaragá- 7 -