Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

A SZILÁGYIAK

A mosómedvék patakjánál* rendezett jubileumi tábor sok élményét bizony nehéz volna felscrolni.Minden résztvevő lelkiben sokáig fog élni egy-egy darázscsipés, fatönk guritás, vagy titkos szertartás

kedves emléke.

A mi altáborunk SZILAGYI ERZSÉbET-ről volt elnevezve. Illő volt ezért, hogy táborunkra a kapu felett elhelyezett koromfekete holló vigyázzon, - aranygyűrűvel csőrében! Az árbocon pedig Hunyadi zászlót lobogtatott a nyári szellő...

A beérkező őrsök eleinte néma áhítattal csodálták a kapun gubbasztó madarat, táborunk ez élethü talizmánját. Majd kérdések repkedtek a levegőben: "Mi ez a madár?" - "Honnan

jött?" - Az egyik őrs attól tartott, hogy"még elszáll a végén!" - "Ahol jön, ahol jön egy fekete holló..," idézte valaki a közismert verset és ezzel megoldódott a rejtély. - "Mi a neve a hollónknak?" - fordult Arany János sorait idéző táborunk bölcséhez egy kiváncsi érkező. Csend támadt; a lányok összenéztek s e kérdésre látott azután napvilágot táborunk egyik titokzatos emléke: a Hollókeresztelö!

így történt:

Elég csendesen énekelünk a tábortűznél, hiszen lassan a tábor végére járunk. Fáradtak is vagyunk egy kicsit. Egyszerre két alak suhan az erdőből a tűz körébe. Borzalom: az egyik kezén bagoly ül mely állandóan bólogat és szárnyait csapdosva eszeveszetten huhog. A másik mosdótálat és a tábori hollót hozza. Öltözetük rémes: fejükön fehér vászon, testüket pokróc takarja. "Ü!V susogja egy bennfentes: "Sámánok! Most lesz a keresztelő!"

S máris belehasit az ámuldozó csendbe egy rettenetes hang: "Csend!" A sámán pedig felemeli a hollót. "A ke - resztszülök lépjenek elő!" - Csörtetés a sötétben... A "Hó- 8 -