Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

De mi ez? A farkas leül, csóválja a farkát, széles vigyorgásra szalad a szája, kilóg gőzölgő nagy piros nyelve, megmozdulnak a bokrok és a kacagástól szinte fuldokló fiiak hahotája tett pontot a nagy kaland végére,

Pista áll, bámul, mintha fejen ütötték volna. Mi ez? Csak nem rossz tréfa. Nem bir szóhoz jutni. Azután még szinte félkábultságában látja, hogy a "farkas" Karcsinak ugrik. Az nevetve szól rá: "Pajtás!" látja a nevetéstől dülöngélő "Kópékat" s egyszerre ráeszmél, hogy öt ugyancsak felültették. Hirtelen harag szállja meg, neki Karcsinak, az siklik előle a bozótos felé, hógólyózápor éri s hatalmas kiáltás reszkettétti meg a hófödte ágakat: - Éljen a mester,éljen a diszkopó! Huj, huj, hajrá! Erre aztán ö is megáll, nyel egyet és könnyes szemmel kérdezi a körülvevő és körötte vad indiántáncot járó fiuktól: Hát megint rászedtetek?- Á.Z. -/folyt.20,old./

A siker nem is maradhatott el.

Kilenc órakor kezdődött az elsöbálos cserkész-fiuk és leányok bemutatása, melyet megelőzött Gyallai Pap Domokos, a Kanadai Magyarok Szövetségének és a Montreali Nagybizottság elnökének, mint a bál fővédnökének fogadása, mely alkalommal Varga Tamás cserkész hatalmas rózsacsokrot nyújtott át Oyallai Pap Domokosnénak.

Elsöbálos cserkészek Vermes Agi-Kalapáti István, Mesits Margit-Kelemen Béla, Rühl Krisztina-Rácz László, Varjas Regi na-Hoffmann Attila, Nagy Erzsébet-Varga Tamás, Nagy Marika-Cserhalmi László, Farkas Mariska-Thököly Imre, Bordás Katalin-^ ordas Sándor, Baradlay Zsuzsa-Nagy László, Cserhalmi Aranka-Bácsfalussy István és Bordás Gizella-Csatáry László voltak. A nyitó keringő befejeztével az elsöbálos fiuk édesanyjukkái, a leányok édesapjukkal táncolták a második keringet. Éjjel 2 órakor a szeretetkör megalakulása és a cserkész takarodó eléneklése után a közönség egy szép és kellemes bál emlékével távozott a jövő évi cserkószbálon való- 22 -viszontlátásigíteahn Sánrfívr —