Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

A mozsikás meg csak azért is átfordítja lassú nótara. Egy-egy leányt int minden legény oda magának s mintegy pihenőnek, csendes méltósággal járják a "lassút". Most már nem rikoltoznak, ellenben egy-egy "jobb

torkú" legény énekkel kiséri a "Kézsó" bánatos nótáját:

Én Istenem, add megérnem,

Kit szeretek, avval élnem.

Ha ezt nem adod megérnem,

Én Istenem, végy el engem.

Végül a klánétás újra "sebesre" fordítja. Egyszerre elevenség költözik a táncoló párokba: a lábak nagyokat dobbantanak,a sebes forgásban hatalmas lendülettel repül a leányok szoknyája, nyüzsög az egész csűr.mint valami megbolygatott hangyatúrás••.

Ezt a táncot lányok járják, de gyakran a legények is közéjük állanak táncolni. Nagy kört fognak és vállfogással fogódznak össze. A táncot jobblábbal kezdik. Mielőtt kilépnének, térdüket egy picit meghajlítják; ez még zene nélkül történik. Ebből erősen kifordított jobblábbal, nyújtott térddel a balláb elébe lépnek J, egy kis szüne - tét tartanak l/á, majd ballábbal balra lépnek j és jobblábbal mellé zárnak J .ballábbal mégegyszer balra lépnek J , jöbblábbal újra mellé zárnak J és a bokát kétszer összeütik JJ . Az egészet mégegyszer megismételik * l/á jJJJJi. A következő lépést megelőzően egy kis térdhajlitást végeznek, amiből ballábbal nyújtott térddel a jobbláb

HomoröJLedwas, Ud.va.rnely *

l £ f' I £ 3É J

V Ma te tud.- tna.cC <X - mnii. érj

2. Fe - her fu- sz.uj - le au ui - ra.3

#| C. r-c - ne^ fi

$>* \ Lj

Ej, lei ba, - fe>á - ja Va-3yo)c e'n

Ej, jöjj hoz.-tarn tnap - \/í - la.3 ,

ifJj I -i J j ti

le. i6 5/K-tna.l íto - kö.bb re

hem -esaJc e»n , C6 - -fcé - re,

^iHU

• “ <Sa- "te., ke - Sctr - vei - set - ben tmint en .

I - -te , ctk. - joor ölj az ö - lem - fc»e.- 14 -