Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

sötétvörös, az indán ülő virágok, levelek kékek vagy zöldek, többnyire fehér petytyekkel tarkítva; a rozmaringszárak le - velei zöldek. Sárga vagy lila nem fordul elő. Az indák, virágos ágak Udvarhelyen gyakran az egész kaput befutják.

Pa.-ta.k.fa.lvi haj. „kostelcos' tori/iicca.!.

Tovább utazunk...

Puhafa, parlcuuAo

Kö - ?or\A. |'t- ie'jf var. ho- wncLfiJ

Z Ko - »'önti - leit nme«, vnár ho- kncLIy

*

lei cozídLm kó -rsa,kn az.

e- t-e

neciver az Ncutd 6 - 1cl

I*j

íjz. e’n cj. - I a.f — +a ctII-jl|z. én róz6Á.kn en-ge-kn ti volt

lek-n - be;

ív- | af -keb- le^n

re -A székely népdalgyűjtés e csodálatosan szép példánya cseng fülünkben amint a Hargitával párhuzamosan kanyargó utón Korond hatarába élűink.

Düledezö kerítés mögött süppedt, néma halmokon viharvert kopjafák meredeznek. Vadvirágos református temető, mely alatt elmúlt idők székelyei nyugszanak. Még a múlt században, akárcsak hajdan a kopjás vitézek temetésén, szokás volt egy-egy módosabb székely utolsó utján "kopját tartani"a menetben s sírjára díszesen faragott, festet kopjafát tűzni a szertartás végén. A fejfa törzse a felirat és a sirvors felvételére szolgált. így csak az azt védő "eresz" felett alkalmaztak díszítést mely rendesen tulipán, gomb, vagy csillag formában végződött.- 12 -