Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

szarkája lopta el a gyűrűt amiért édesanyja a már napok óta tűvé teszi a házat. De hidd el, hogy ez csak sanyarú ten­­gödés. Sokszor bizony úgy irigylem a hires detektiveket. A- zoknak legalább van egy kis izgalmuk, ott szükség van az agy megfeszített munkájára I- Ohó komám! Az csak a regényekben van igy. Azt hi­szed, hogy az élet bővelkedik az ilyen szenzációkban? Májd éppen Neked fognak titokzatos hatalmak nyomoznivalóval ked­veskedni .- Igazad van. Hát akkor legalább nézzük, hogy milyen állatok mászkáltak itt a hóban. Mert emberi nyomot én ugyan nem látok. Azzal nekirugaszkodott s minden figyelmét a hóra össz­pontosította. Megkezdődött a nyomvadászat.- Látod - szólt egyszer megállva - itt egy nyül ment át lassú ugrásokkal, onnan jött az erdőszélről és arra tar­tott a bozótos felé.- Hát persze, ott is van a balszélső bokor mellett.Nézd csak hogyan bámul Téged, a mestert. Bizonyára ö is át van hatva a helyzet komolyságától.- Menj már az örökös vicceiddel. - És sértődött ábrá­­zattal tovább csúszott az erdőszél felé. Majd mindent feledve felkiáltott: Nézd csak itt őzek álltak! Látod a patájuk éles nyomát? Négyen voltak. Itt a friss rágás is ezen a mogyoróbokron. Gyere még megláthatjuk őket.t És követték a nyomot nagy elszántsággal. Karcsi még meg is előzte Pistát.- Hé, megállj! '- rivall rá Pista. - Emberi nyomoklPer­­sze Te elmennél mellette a vaksi szemeiddel... Csizmát hor­dott,... valami volt a vállán. Nézd, hogy benyomódott a hó­ba a talpa... Te mintha fáradt is lenne, olyan közel van a két nyom egymáshoz. Hopp itt meg is állt. Letette a ter­hét... Nézd ezt a fekete gyapjú fonalat! Letérdelt, nézte a nyomokat. Nem törődött már semmivel, itt van a nagy eset, ezt kell kinyomozni. Közben magában morfondírozott: Honnan jöhetett erről?,.. Hiszen errefelé a legközelebbi falu 30 kilométerre van. És a nyom se régi,ta­lán még utolérhetjük. Gyerünk utána! S mint a kopó, úgy ragadt a nyomhoz. A csapás kiveze - tett az erdőből a ritkáson át egy tisztásra, majd ismét egy gerincen át a másik oldalra. Bizony sivel meglehetősen kí­nos volt itt járni a fák, bokrok tömkelegében. Karcsi arcán már valami unottságféle ült, ő bizonyára jobban szeretett volna a sima lejtőkön csúszni, de Pistával nem lehetett be­szélni s igy hát kénytelen-kelletlen ő is a buzgó nyourvadász sarkában maradt. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom