Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

(folyt, a 10 oldalról) Éjtszaka közepén kopogtattak az ablakon. A diák hadnagy lassan ki­nyitotta a szemét és odanézett, a­­merről a zajt hallotta.-Ki az? --Mi vagyunk, hadnagy úr, a régi legényei. -Béla nagynehezen odavánszorgott és kinyitotta az ablaktáblákat. A kinnálló huszárok közül bemászott egy, hogy segítsen a lábadozónak a felöltözésben. A régi huszárzub­bony előkerült a szekrényből, majd a csizma és a tiszti kard is. "A diák hadnagy"- suttogták öröm­mel az ablak alatt álló huszárok.Bé­la szeme boldogan járt végig a ke­mény katonaarcokon. De sokan van­nak - állapította meg magában. Mind csupa ismerős arc. Földváry megindult a kijárat felé, ahol már várt rá a lova. A kedves paripán ott volt a huszárnyereg, és Béla tökéletesnek érezte a boldog­ságát. Fellendült a nyeregbe és élére állt a huszárcsapatnak. Most jutott e­­szébe megkérdezni:-Mi a parancs? Hová menjünk? -Az öreg huszár odalépett melléje.-Felsőbb parancsunknincsen, csak a hadnagy úr van itt mint tiszt. Mi Aradra gondolunk. Ott lenne egy kis elintézni valónk. Földváry felpillantott.-Most október ötödikének éj szaká­ja van. Holnap hatodikán akarják ki­végezni a tizenhárom tábornokot. Siessünk. A nyergek csikorogtak, a lovak fújtattak, halk zörgéssel vonult a huszárszázad az éjszakában. A diák hadnagy csodálkozott, hogy olyan könnyen üget, mintha nem is volna teste. Szürkült, majd világosodott. A tá­volban feltűntek Arad házai. Itt van a vesztőhelynek kiszemelt térség is, látszik, hogy sorakoznak fel a kato­nák hatalmas négyszögben. A hu­szárcsapat megáll és a diák hadnagy rendelkezik.-Felderitőket keresek! Önkéntes vállalkozók előre! -Rengetegen jelentkeznek.Földváry kiszemelt hármat, és előre küldi ő­­ket. Nemsokára jönnek vissza a huszá ­rok. Jelentenek. Négy tábornokot főbelővésre Ítéltek, kilencet pedig kötéláltali halálra. Ezek között az utóbbiak között van Damjanich is. Erre az utolsó mondatra felugrik a diák hadnagy. Damjanich, mind­nyájunk édesapja, aki alatt küzdötte utolsó csatáját.-Előre! -Vad vágtába roppan a század. Át­törik az emberfalat, és berobognak középre. Kilenc tábornok várja a halált a kör közepén, négyet már főbelövetett a "bresciai hiéna,"Hay­­nau. A huszárok vadul robognak, véres a kard a vágások nyomán. A négy­szög már tágul, mikor a vár felől megjelenik az új fegyveresek töme­ge. A huszárok megszorítják a lo­vakat, és vágtatni kezdenek az el­lenséggel szembe. Elől a diák had­nagy. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom