Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5-6. szám

Zászló alatt...

Csapatunk három magyar egyház vasárnapi Istentiszteletére vitte zászlóját. Isten áldását kértük a Buenos Aires-i 12.sz.Kinizsi Pál cserkészcsapat munkájára.

Nt. Szabó Imre református, Nt. Leskó Károly evangélikus lelki pásztorok és P. Pesti József katolikus missziós atya tartották a szertartásokat, lelkesitvén a csapat tagjait.

Az elhangzott beszédek gyönyörű szintézisben tárták elénk a cserkészeszményt, összefoglalván mindazt amit érzünk, amikor csapatunk zászlója alatt felsorakozunk.

Nt. Szabó Imre a cél szükségét az emberi élet lényeges elemeként emelte ki. Arról a célról beszélt, melyet Isten minden ember számára kitűzött, s ami az életnek tartalmat, értelmet ad. Igen! Kint minden zászló, a miénk is egy célt jelez és utat mutat, melyet követnünk kell. Az utat a Mindenható jelölte ki, hogy emberebb emberek és magyarabb magyarok legyünk.

Nt. leskó Károly rámutatott cserkészetünk legmélyebb lényegére, a szolgálatra. Szolgáljuk Krisztusi érzéssel, őszinte szeretettel cserkésztestvéreinket és az egész társadalmat.

f--. *- r r r f

: • . 1 r-+ -H h

í IaéSS

P. Pesti József éreztette velünk, hogy amint az ifjúság legjellemzőbb vonása a tett, a cselekvés, zászlónk mint érzelmi, romantikus jel nem ér semmit, de mint jelképe a cselekvésnek, a tenni akarásnak, méltó útmutató, irányt megjelölő szimbólum.

Az elmondott gondolatok szivünkhöz szóltak. Zászlónk mindig útmutatónk lesz a cserkészeszmény elérésében!- 17 -