Magyar Cserkész, 1967 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

rőt magába foglaló falappal. A fedél sinek közé csúszó részé­nek keresztmetszete alacsony trapéz, alul tehát szélesebb. A diszitmény szépen alkalmazkodik a szerkezethez,a felső tükrösnél keretszerüen fut kör­be, az alsónál az egesz lapot kitölti. A tükrösnek mindkét oldalát díszítet­ték. Az ilyen egyszerű szerkezetű tük­rösök mellett se szeri, se szama a furfangos zárakkal csukható tükrösök­nek, amelyeket csak az nyithat ki,aki ismeri a fortélyát, hol kell megnyom­ni, elhúzni, eltolni rajta egy ré­szecskét. Vásárokon azután nagy tö­meg vette körül a pásztort - nagyobb- 1. ábra részt társaiból - aki csak mosoly -gott a bajusza alatt, látva a hiába­való próbálkozásokat, hogy megtalálják az ördöngős dobozka "nyitját". Különösen a borotvatartókon látni ilyen ravasz szerkezeteket, ami nem oktalan dolog, hiszen nagy baj származ­hat abból, ha az apró gyereknépség hozzájut a veszedelmes vá­gószerszámhoz. Másféle tükröst mutat a 2.ábra, ez a puderdobozhoz ha­­sonlit, s te is ilyen célzattal készítheted ajándéktárgynak. Hogy puderdóboznak lehessen használni, faragj a tükörrel szemközti lapjába mélyedést a púder és a puderozó párnácska részére. A spanyolozáshoz mélyebbre kell faragni, mint egyébként, tehát vastagabb faanyagot használj. A folt alakú minták kis rekeszei és a vonalak árkocskái - amelyekbe a viasz kerül 2-3 ran mélyek legyenek, ehez pedig h- 5 mm-es falvastagság szükséges, ne­hogy nagyon meggyengüljön az anyag. A 22 mm-nél vékonyabb spanyolviaszré­teg könnyen kitöredezik, kihull,külö­nösen, ha nagyobb felületet borit be. Ebbel következik, hogy nagyobb össze­függő darabokat nem szabad kitölteni viasszal, mert ez nem lenne "anyagsze­­rü". Mint sok más diszitötechnikánál, itt is maga az anyag és az eljárás szabja meg a diszitmény rajzát; a minta csak apró részekből állhat, kis egymástól elválasztott rekeszekből.- 12 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom