Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-06-01 / 6. szám

melyek a lüiarciék fülkéjétől lejjebb voltak, akárcsak az óriás­gép elején és farén lévő kontrolfülkék is. Zolti bá’, Marci té­résére úgy vezette a Toldit, hogy egy mélyedésből Eridu és Oodnadda csoportja közt meglepetésszerűen bukkanjanak fel. így amikor a völgyteknő szegélyét elérték és csak Marci tudott át­nézni a peremen, de a Toldi teste még fedve maradt, megálltak. Éppen idejében érkeztek, 1 sashegy innenső lejtőjén, az elszórt sziklák mögül itt-ott egy-egy emberi alak bukkant félj szaladt pár lépést, s máris levágódott egy újabb fedezék möge. Bocskaisapkás hajdúk voltak, tehát Bridu vonalát áttör­ték. -^átott is Marci jópár tucat legényt a halottak gyülekező­­helye felé kullogni. De Eridu két szárnya még valahogy tartot­ta magát, mert puffogások innen-onnen hallatszottak. Az első támadók még el sem érték a lányok védelmi vonalát, amikor Eri­du jobbszárnyát is áttörték Ubul emberei és szélesen elszórva kezdték keríteni a lányok csatárlánéát. Azok viszont jól lát­táik a lejtőn lefelé ugró-szaladó-lapuló támadókat és Marci cso­dálatára tucatjával szedték "le" őket a vaktöltényekkel. így sok támadó is sétálni kezdett az Aggtelek felé. Marci hümmögpbfc- Ha nem lenne a hajdúk csatárlánca ilyen elnyúlt,ak­kor Ungarru és a fiuk könnyen rájuk mehetnének, igy azonban - jobb lenne, ha még lapulnának. Hanem Ungarru csoportja tartotta magát az utasításhoz és a támadók mögé kúszva, kezdték azokat leszedegetni. Mire a támadók közül egy alak felugrott egy szempillantásra, sípolt és egy karjelet adott le; aztán hirtelen újra lebukott. És er­re- a csoportja sündisznó-állásformát vett fel, azaz egy él hör­dült a fiuk felé, egy csatárlánc a lányokat támadta, középen meg egy félrajnyi szőkéivé és kúszva egy horhost ért el, mely­ben aztán Nagykopunya irányában eltűntek Marci szeme elöl.- Hij, a teremburáját! - szivta a fogát Marci, de bí­zott Zsuzsikáék éberségében. Ebben a pillanatban egy csípést érzett a karján. Oda­csapott, hogy a legyet, vagy méhet elzavarja. De az bizony egy vaktöltény csípése volt. Megdöbbenve látta, hogy Eridu bal­szárnyát a támadók egy száz fője szépen csendben megkerülte és ezek közül a legjobb lövők kezdték a Toldi tornyaiban levőket leszedegethi, elsőnek őt magát. * - Meghaltam, Zolti bá’ - jelentette be busán, azzal már mászott is le a vaslépcsőkön de igen gyorsan, mert Eáy mór bekapcsolta a gépet és megindította előre a perem felé. Marci leugrott még idejében a Toldiról, vállára vetette puskáját, s elindult a "halottak helye" felé. A Toldi meg előrement pár­száz métert, aztán egy hajlatban megfordult a bekerítő ellen­fél felé. -Közben biztosan látták Bridu balszárnyáról is, a lá­nyok is, igy azokkal, nomeg a "gárdával" jó védelmi vonal kö­zepén állt a Toldi, amely felé közelebb húzódtak jobbról- bal­ról a védők. Marci kikerülte a harcolókat; nagyon igyekezett egy jobb kilátást nyújtó helyre. Egyrészt a vízmosás-horhoson el­tűnt tucatnyi ellenfél is izgatta, másrészt meg minden össze­véve, eddig kb.kétszáz hajdút látott a harcban. "Hol van a töb­bi? Tartalek-e, vagy hátulról keríti a védőket Ubul?" kérdezte sajátmagától. /folytatjuk/- 22 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom