Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1-2. szám

A háború szörnyetege megnyugodott. De a menekültek számára akkor kezdődött csak igazán a szenvedések kálváriája. Végigutaztad a németországi menekült táborokat. Vitted magaddal az összekoldult kalóriákat, s a csomagok mellé a vigasztalás evangéliumát. $ a semmiből,társaiddal,meg szervezted a menekültek lelki gondozását.

"Minden pap az emberek közül vétetik, az emberek szolgálatára, hogy áldozzon..."/Zsidókhoz,5.1./ Ki érezte jobban, mint a menekültek papja, hogy az emberek szolgálatára állíttatott! S hogy áldozzon! Mikor a francia fogolytáborból, saját biztonságod veszélyeztetésével, vitted a leveleket a Németországba kitelepült szülőkhöz. Ki jegyezte fel átutazott éjszakáidat, éhezéseidet, szomjuzásaidat, azokon a véget nem érő utakon? Ki tartotta számon a létbizonytalanságot, mi Téged szorongatott? A Mindenható Isten, aki az emberek szolgálatára kiválasztott.

Valóban "minden egyháznak gondja" szorongatott Téged is,miközben min denüvé vitted a segítséget - a megboldogult Szalay Jeromos csomagjait -, és aközben prédikáltál, lelkigyakorlatot vezettél, hogy a lelkek romjaiból építsd az uj világot.

Annyi gond és aggodalom közepette nem támadhatott-e fel a Te telkedben is a szerzetesélet nyugodtabb keretének a vágya? Ezt remélhetted Magadnak, mikor, 19^6 októberében, letelepedtél a párizsi St.Léon plébánián, telkedben a jól végzett munkának tudatával. Miközben a plébánián végezted lelkipásztori munkádat, egyre-másra kopogtattak ajtódon a segélykérők, az elesettek, a rászorulók, néha kora hajnalban, máskor késő éjszaka. Mint a világ elől menekült remetét húztak vissza Tégedet is a világba a Te menekültjeid: igy lettél aztán a franciaországi menekültügyek és kivándorlás megszervezője. Mik voltak ekkor a gondolataid? Lelkipásztor voltál, cserkészparancsnok, egyesületi élet irányitója, szervezted a segélyezést, számon tartottad ezrek és ezrek kérelmeit, képviselted a magyarság érdekeit a politikai mozgalmakban és a nemzetközi ’kongresszusokon.

"Minden pap az emberek közül vétetik, hogy áldozatot mutasson be." A saját élete áldozatát. Életáldozat kellett ahhoz, hogy felépüljön Magas Déva Vára. A papnak az élete is ilyen áldozattá kell valljon az emberiség oltárán.

A pap életét két döntés határozza meg: az egyik az Istené, a másik az emberé.

"Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, hogy menjetek és gyümölcsöt hozzatok..." /János,15.16./

Az Isten választása, mig küldetést vállaló embereket keresett magának, a Te készséges lelkedre esett. "Kit küldjék el és ki megyen el majd nekünk?" Te Izaiás próféta szavával válaszoltad: "Itt vagyok én, engem küldj." /izaiás,6.8./

Isten követe vagy az emberek között:, 0 választott ki Téged, s Te kézséges sziwel vállaltad a küldetést. Éljen továbbra is telkedben ez a szolgálatra való kézség, hogy beérjék munkád gyümölcse.

Imádkozzunk mi is, cserkésztestvérek, a jubiláns pappal, hogy fáklyája soha ki ne égjen:

S aki elküldött fáklyafénynek lennem.

Imádkozom, hogy adja:

Amig el nem jön az Ígéret napja,

Füstöt ne vessen és el ne aludjon S meg ne hűljön az égő fáklya bennem."

/Sik Sándor: Fáklya/- 10 -