Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-03-01 / 3-4. szám

a magyar cserkészet azzal a korszakával, amely az igazi út­keresés, a vajúdás ideje volt. Később tiszteletbeli főcserkész lett. Érdeklődé­sét ezután is megtartotta a magyar cserkészet iránt. Nem­zetközi vonatkozásban pedig közben olyan megtiszteltetés ér­te, mint csak nagyon keveseket a világ cserkészetében: a nemzetközi cserkésziroda intéző bizottságának tagja lett. Amikor a magyar cserkészet törekvéseinek és elért sikerei­nek elismeréseképpen megkapta a megbízást az 1953.évi vi­lág jamboree megszervezésére, s ezzel teljesítőképességének igen nagy erőpróbájához ért el, Teleki Pált ennek a nagy munkának legelső munkavállalói között-találjuk. A jamboree parancsnoka lesz, s mint tudjuk, azt a legteljesebb siker­rel bonyolítja le. Ettől fogva elete végéig intenziven vesz részt a magyar cserkészet irányításában. Cserkészlelkületé­­vel a legmelyebb nyomot hagyja nemcsak közvetlen környeze­tére, de a széles cserkészrétegekre is, később minisztersé­ge és miniszterelnöksége idején az egész magyar közéletre. Teleki Pál személyes megtestesítője lett annak a gondolatnak, hogy a cserkészet, az egész .cserkészmunka tu­lajdonképpen előkészület a férfikorra, mert a nemzetek é­­letében cserkészlelkületü férfiakra van szükség. Ezt éle­tével és kormányzásával is igazolta. Sokan emlékeznek még arra a sok viccre, élcre,a­­mely Teleki Pált, mint kultuszminisztert, tanitóbácsinak ábrázolta nádpálcával a kezében. Ez az élcelődés tulajdon­képpen görbe tükör, amely abból a helyes felismerésből fa­kadt, hogy Teleki Pál, a nagy tanitómester, minden szavá­val, minden cselekedetével tanitani akarta honfitársait. Azt a legalapvetőbb cserkészpedagógiai elvet vallotta és élte is: tanításomat elsősorban saját magammal, a magam é­­letével kell igazolnom. Minden megnyilatkozása mély magyar igazságokat rejtő tanítás volt. Se szeri, se száma a leg­mélyebb életigazságokat tartalmazó mondásainak. Teleki Pál, mint ember, s igy mint cserkész a leg­mélyebb nyomot azzal hagyta maga után, hogy ember volt, a szó legnemesebb értelmében. Élete tengelye a kötelességtől - jesités volt. Ezt várta munkatársaitól is. Mindent elköve­tett, hogy országépitő politikus gárdát a java cserkész­­férfiakból válogasson maga köré. Sok-sok komoly és alkotó cserkészmunkában megedzett cserkészférfiut, akik a politi­kai praktikában kezdők voltak ugyan, de a becsületes^ a cserkészideálok szerinti magyar életben annál kipróbaltab­­bak. Milyen élmény, hogy az ország miniszterelnöke,ha valami országosan jelentőségteljes alkotást kezdeményezett, először nem a politikai intrikák tanyáján, a politikai párti­­helyiségekben, clubokban beszélte meg azokat, hanem az ö­­regcserkész kaszinóban cserkésztiszt társait gyűjtötte ösa­­sze. Emlékeztek, hányszor ette velünk ebédjét a csaj­kából a Hárshegyi Cserkeszparkban:' Hányszor utazott velünk Ugyanúgy fapadon, ahogy mi szoktuk, mikor telhetett volna neki halókocsira is? Vagy láttátok-e a gödöllői világtábor­­ban valaha is kedvetlenül, fáradtan, vagy ingerülten? Ember volt. Példa. Cserkész.- 6 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom