Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-03-01 / 3-4. szám
a magyar cserkészet azzal a korszakával, amely az igazi útkeresés, a vajúdás ideje volt. Később tiszteletbeli főcserkész lett. Érdeklődését ezután is megtartotta a magyar cserkészet iránt. Nemzetközi vonatkozásban pedig közben olyan megtiszteltetés érte, mint csak nagyon keveseket a világ cserkészetében: a nemzetközi cserkésziroda intéző bizottságának tagja lett. Amikor a magyar cserkészet törekvéseinek és elért sikereinek elismeréseképpen megkapta a megbízást az 1953.évi világ jamboree megszervezésére, s ezzel teljesítőképességének igen nagy erőpróbájához ért el, Teleki Pált ennek a nagy munkának legelső munkavállalói között-találjuk. A jamboree parancsnoka lesz, s mint tudjuk, azt a legteljesebb sikerrel bonyolítja le. Ettől fogva elete végéig intenziven vesz részt a magyar cserkészet irányításában. Cserkészlelkületével a legmelyebb nyomot hagyja nemcsak közvetlen környezetére, de a széles cserkészrétegekre is, később minisztersége és miniszterelnöksége idején az egész magyar közéletre. Teleki Pál személyes megtestesítője lett annak a gondolatnak, hogy a cserkészet, az egész .cserkészmunka tulajdonképpen előkészület a férfikorra, mert a nemzetek életében cserkészlelkületü férfiakra van szükség. Ezt életével és kormányzásával is igazolta. Sokan emlékeznek még arra a sok viccre, élcre,amely Teleki Pált, mint kultuszminisztert, tanitóbácsinak ábrázolta nádpálcával a kezében. Ez az élcelődés tulajdonképpen görbe tükör, amely abból a helyes felismerésből fakadt, hogy Teleki Pál, a nagy tanitómester, minden szavával, minden cselekedetével tanitani akarta honfitársait. Azt a legalapvetőbb cserkészpedagógiai elvet vallotta és élte is: tanításomat elsősorban saját magammal, a magam életével kell igazolnom. Minden megnyilatkozása mély magyar igazságokat rejtő tanítás volt. Se szeri, se száma a legmélyebb életigazságokat tartalmazó mondásainak. Teleki Pál, mint ember, s igy mint cserkész a legmélyebb nyomot azzal hagyta maga után, hogy ember volt, a szó legnemesebb értelmében. Élete tengelye a kötelességtől - jesités volt. Ezt várta munkatársaitól is. Mindent elkövetett, hogy országépitő politikus gárdát a java cserkészférfiakból válogasson maga köré. Sok-sok komoly és alkotó cserkészmunkában megedzett cserkészférfiut, akik a politikai praktikában kezdők voltak ugyan, de a becsületes^ a cserkészideálok szerinti magyar életben annál kipróbaltabbak. Milyen élmény, hogy az ország miniszterelnöke,ha valami országosan jelentőségteljes alkotást kezdeményezett, először nem a politikai intrikák tanyáján, a politikai pártihelyiségekben, clubokban beszélte meg azokat, hanem az öregcserkész kaszinóban cserkésztiszt társait gyűjtötte ösasze. Emlékeztek, hányszor ette velünk ebédjét a csajkából a Hárshegyi Cserkeszparkban:' Hányszor utazott velünk Ugyanúgy fapadon, ahogy mi szoktuk, mikor telhetett volna neki halókocsira is? Vagy láttátok-e a gödöllői világtáborban valaha is kedvetlenül, fáradtan, vagy ingerülten? Ember volt. Példa. Cserkész.- 6 -