Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-11-01 / 11-12. szám

Kedves Cserkésztestvérein I

A béke legtöbb ember szivének vágya, s mégis állandóan háborúskodnak. A mi századunkban alig volt év háború nélkül. Sokan már megszokták s emberi élethez tartozónak tartják az ágyuk dörgését, a bombák robbanását, a vér folyását, a sebesültek jajgatását, a harctér és a kibombázott házak halottai fölött keringő madarak sikongását, a hadiárvák és özvegyek zokogását... A gyűlölet megvakitóttá az embereket s igy nem látják a háborút a maga embertelen valóságában s érzéketlen sziwel nézik a háború okozta szenvedés tengerét.

Cserkésztestvéri Remélem Te még látod a háborúk értelmetlenségét s érző szived arra indit, hogy harcolj az emberi társadalom eme embertelen rákfenéje ellen. A régi római közmondásban van valami igazság: "Si vis pacem, para bellum" - Ha békét akarsz, készülj háborúra. - Igen, háborút kell indítani a béke érdekében. Ezt a háborút azonban nem lehet bombákkal és vérontással megvívni. Ebben a háborúban csak a szeretet fegyvereivel lehet győzni. Tüntetések, politikai konferenciák és nyilatkozatok nem tudnak békét teremteni. Az igazi és tartós béke csak az emberek sziv&en lekozó szeretetnek lehet gyümölcse.

Éppen ezért a legfontosabb feladat, hogy harcot indítsunk az emberi szivben pusztító és a békés életet kiölő gyűlölet, harag, irigység, kapzsiság, önzés, bosszuállás és előitélet ellen. Ezek a háború halálos betegségének kóroko - zói. Ha igazán békét akarsz, ezen tulajdonságok ellen kell- 5 -