Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
székhelyed felé, Magyarországra? Válassz, Marói. Marci se esett a feje lágyára. Megköszönte a megtiszteltetést és megkérte illendően az ezredest, hogy násznagya legyen az esküvőn. Es boldogan vállalta Magyarországon uj kötelességét. Vígan bongott a harang a nagykopunyai templomban. Előtte ott álltak a hajdúk, az öregcserkészek, szemben velük lovasbandériumul a bamabőrü lányok és fiuk sorfala. Marci szülei, öccse és kishuga szeretettél nézték a fehér magyar ruhába öltözött kis mennyasszonyt, amint a mosolygó EN ezredes karján Marci mellé került; aztán megvolt a lakzi. Ilyen lakodalmat még alig látott a világ. Aztán a boldog fiatal pár elindult nászutra, haza Magyarországra. 0 0 0 "Csrrrr. Csrrr."-szólt a telefon a feje mellett. Marci felemeli fejét az asztalról, amelyre a nyári nap delében, ahogy elnyomta a buzgóság, karjára hajtott fejjel elaludt. "Csrrr», csengett az asztalon a telefon. Ahogy Marci a kagyló felé nyúlt, félretólta a "Zászlónk" félévszázados számát, amit szundizás előtt olvasott; "Az Ezüstflotta Kincse"-t. Doromy Oyuszi pont most jött be az ajtón, fütyörészgetve.- Itt a Magyar Cserkészszövetség Vándorkiállítása. Hevesi Márton segédtiszt beszél, - szólt a telefonba.- Jó napot kívánok. Mi nemrég érkeztünk New Yorkba és szeretnénk ma délután megnézni a kiállítást. Jöhetnénk most talán?- Természetesen. Örülni fogunk. Tudja, hogyan kell idejönni? Tudják a elmet?- Egyik "örangyalunk*megnézte a térképen, igy pár perc múlva már ott is leszünk. Tulajdonképen hamarabb akartunk jönni, de nagyapámnak délben pihennie kellett,- Tessék?- Mondom, nagyapámnak pihennie kellett. Jaj de csacsi vagyok, maga megmondta már a nevét, én meg be se mutatkoztam még. Majd azt hiheti, hogy Ausztráliában viselkedni se tudunk. A nevem...- Zsuzsikat Bende Zsuzsikat Az én őrangyalom is megsúgott nekem valamit előre. Szeretettel várom magukat! 22
