Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-10-01 / 10. szám

HAZAFELÉ, Hamilton Irányában nyeli a mérföldeket autóbuszunk. A Hold barátságosan kacsintgat be az ablakokon. Már énekeljük is, hogy "Megrakják a tüzet...", miközben Raccoon Creek-re gondolunk. Eta lka után egy nagyobb fiú veszi át jelképes tábortüzünk irányítását és igen ügyesen vezeti egy ideig. Szeretetkörre azonban nem kerül sor, mert a kanadai vám-állomáshoz köze - ledünk és mindenki igazolványát szedi elő. Kiderül, hogy a vámhivatalnokok egyike magyar. A vizsgálat végeztével magyarul kérdezi, hogy merre táboroztunk. Mosolyogva fűzi hozzál "Kérdezni sem kell - úgy látszik jól telt el az időtök!"

„ IKct^ipot- t-a. ZA S

./Összeállítva Dobos Vili bá' fényképeivel a "Tábori Ojság" híranyagából,va* landnt Imre atya, Ilus néni, Qjruszl bá' és Péter bá' közreműködésével.-/

KÉT KATONADAL

Fújják á trombitát.

Fújják a Irotnbilái, rukkolnak a ka-lo-nák.

Minden barna kislány siral-ja a ba-bá-ját.

Ne sir] barna kislány, csak le legyél igaz. sz.ere.lo-,

Fncjem, ís’megsegvl a jo-sá^oa Terem,-lő.

2. Kedves édes anyám, hogy esik az magának, Hogy a legényfiát elviszik katonának.

Reggel négy órakor keselylábú lovát pucolja, Este a vaságyban a babáját siratja.

Erdő, erdő, sűrű sötét erdő

Hódmezővásárhely, P. A.

Er- dó, cr- dó.

eű- rű aő- lét cr- dó

1»- haj- tik.

Kő-ze- pl- be kél

szál a- rany- vesz- ezó

vi- rág- siic.

Az •- yyik■JHrr. T" ■ 1

nek la- haj- lik

az á- ga.

. r r ] r- r-.-v vp

' A hon-ved- nek es- hol ein- csen pár- ja a vi- lá-flon

Rancosszárű kis csizmámra patkót veretek, Már ezután árva barna kislányt szeretek. Mert igazán csak az tud szeretni,

Sem az apja, sem az anyja nem fog átkozni.- V* -