Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1-2. szám

Julius 17-töl 25-ig tartották Rio de Janeironak egy alig ismert kis szigetén, Ilha do Fundao-n, 3500 cserkész részvételével a pánamerikai jamboreet. A,nem éppen szerencsésen megválasztott terepen s a nem is kifogástalanul előkészített cserkésztalálkozón egyaránt próbára tették a viszonyok mostohaságát jókedvű daccal leküzdö cserkészszellemet, r- a nehéz körülményekkel megbirkózó cserkésztudást. Azóta a cserkészek bakancsáról lemállott már a térdig érő sár nyoma, elmúlt a forró napok kábultsága is. Bizonyosan nem maradt lelkűkben más, mint a cserkésztestvériségnek szép emléke.

De mit is jelent egy ilyen nagy cserkésztalálkozón 12 magyar cserkész jelenléte?

Bár cserkészeink, az egy vezetőt kivéve, nem rendelkeztek nemzetközi cserkésztapasztalattal, mégis fenntartás nélkül elmondhatjuk, hogy ez a tucatnyi saopaulói magyar fiú megismételte a nagy nemzetközi cserkésztalálkozók magyar sikereit.

Mint minden részvétel, ez is nehézségekkel kezdődött, aztán a jamboree résztvevői először felfigyeltek a különösen szép árvalányhajra, majd megcsodálták s elmagyaráztatták a Hungária-jelvényt, aztán meglátogatták a magyarok táborát is, látták és megismerték a sokféle magyar cimert, elnéze - gették a magyarok kis népi kiállitását, megirigyelték a magyar gyerekeknek magukfaragta fokosát és kopjafáját. Egyszer csak népszerűvé vált az árvalányha jas, népiruhás magyar cserkész a jamboreen. Vitték is őket tábortü - zekre, népi bemutató programokra, sőt TV-szereplésre is. Hála a Csede bá‘ tervezte gondos előkészületnek, meg is állták a helyüket mindenütt a nyilvánosság előtt.

A kis magyar delegáció egy bátor és ügyes elhatározással fogadást rendezett a jamboree vezérkara részére, hol többek között maga a brazil főcserkész és a jamboree parancsnoka is megjelent. Ez a ritka kitüntetés volt talán a magyar fiuk szereplésének legszebb elismerése.

Ezek után már fel sem tűnik, hogy a JAMPAN, a jamboree újsága, szinte naponként megemlékezik a magyarokról. Julius 20-i számában pedig feltűnő terjedelemben foglalkozik, minden más delegáció előtt, a magyar cserkészek fellépésével a NOITE FOLCLŰRICA NACIONAL-on. A cikk, többek között ezeket irja:

"A saopaulói magyar kolónia 12 tagból álló reprezentatív küldöttsége tipikus viseletben mutatkozott be, - fehér ing, mellény, nadrág és fekete csizma - Troykó György parancsnok vezetése alatt.

Már a hármas számú altáborban, hol ők is táboroznak, izelitot adtak a magyarok abból, hogy milyen is lesz ragyogó éjszakai bemutatójuk.

/Ezután leirja részletesen nemcsak a táncokat, hanem azok eredetét is. Végül igy folytatja:/

A magyar cserkészeknek fejlett készsége van az együttes bemutatóhoz, ritmusuk valósággal magával ragadt férfiasságával, a táncok erejevel és a dallamok jellegzetességével. Egészen feleslegessé is válik a hangszerek és ütő eszközök kísérete. Ezek nélkül is átérezzük zenéjüket."

A magunk részéről elismerésünket tolmácsoljuk a magyar kontingens fiatal vezetőjének, ifj. Troykó Györgynek, a magyar cserkészet legszebb hagyományaihoz méltó szereplésért. S ugyancsak elismérésünk kifejezésére felsoroljuk a résztvevő magyar fiuk nevét: Bodnár Lajos, Dénes Tibor, Egry Károly, Geőcze István, Gombossy Zsolt, Hársi Ernő, Kremer Tibor, Laghetto Gyula, Mihajlovics Antal, Mlhajlovics Drázsa és Németh György.- T.V. -- 15 -