Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8. szám

Végre Barinak támadt egy ötlete /nála mindig támadnak

lysn veszedelmes dolgok/.- A csónak azért nem megy jól, mert a kormányos a vi.or látói nem látja, ha az orra elfordul. Szereljünk a vi.orla mögé egy Bézárd-iránytüt és a kormányos azon figyele a menetirány változását.

Szerencsére az ötletet elvetettük, mert igy a tábor régére sextáns, rövidhullámú rádió és talán teleszkóp is .ett volna a bárkán.

Sóhaj nem tartozott a gyorsjáratú hajók közé, de ha ikart,óránként még két kilométert is megtett. Ez volt kb. i tó hossza.

Hanem az utolsó nap egy kis viharos szél fújt és Sóíaj elindult utolsó útjára. Szél alatt futott végig a tápcsatornán’, aztán kint a tavon tajtékozva szelte a vizet. Szinté gyorsvonat! sebességgel suhant el mögöttünk a titokzatos Senki szigete, a haletetö, a Béka sziget és Séta jt kikötöttük a tó másik végén lévő kunyhó előtt. Lejött róla az árboc, a köteleket összetekertük, a sátrat összehajtogattuk, egy kicsit szmoruan indultunk a tábor >elé.

Mikor leszünk megint vizicserkészek?

•N-örgy- 17 -