Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-08-01 / 8. szám

Kedves Cserkésztestvéreim, ne hogy azt hig^jétek, hogy a pákászás léleknemesitö hatásáról vagy a csónakok szakszerű foltozásáról, vagy más v±zicserkészeket érdeklő dolgokról akarok nektek irni. Áh! Hova is gondoltok. Én most az én kis magán vizicserkészkedésemröl akarok beszámolni.

Tudjátok, az olyan magamfajta száraföldi városból nagy vízhez került fiú úgy nézi a kackiás tányérsapkájukban peckesen lépegető vizeseket, mint a kis isteneket. Némileg irigykedik is az erber rájuk. Mert hát én segédtiszt létemre is csak nyomorult száraföldi patkány vagyok az egyszerű vizes közlegényhez képest. Hát igen! Ez furdalta az oldalamat már egy-két éve.

Végignéztem a népen és elkeseredetten sóhajtottam:- Oh misera plebs! Ti még azt sem tudjátok, hogy fehére vagy fekete a vasmacska szőre? Vájjon ki vált meg titeket az egyiptomi sötétségtől!

És ekkor fogadást tettem, hogy én leszek a viziprófétájuk.

* * *

Idei táborhelyünk alkalmasnak látszott, hogy az ifjakat a viziborzalmakba bevezessük. így hát kimeritö /t.i. engem meritett ki/ programmot készitettünk a vizikiképzésre. Be is került a napirendbe, hogy d.e. 11-12-ig vizikiképzés.

"Te, Gyurka - kapott el egy pihenésre szánt pillanatomban Gyuszi, - mi az, hogy vizikiképzés?"

Persze, ti azt hiszitek, hogy mint jó vezetőhöz illik,szép türelmesen mindent elmagyaráztam Gyuszinak. Ah, látszik, hogy ti nem ismeritek Gyuszit. Akkor még most is ott tartanánk,hggy ő kérdezne és én türelmesen felelgetnék. így inkább igy-szóltam:- Majd meglátod, aranyos mákvirágszalam.

* * *- 15 -