Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
- Ki az,hát odaragadtál butácska?! - kérdezte. Szegényke úgy kínlódott, hogy megesett a szive rajta. Gyorsan megfogta két ujjával és kiemelte a ragacsból. Persze rögtön el is engedte. Felt a darázsszurástól. Az meg nem gondolt ám most csipkedésre: bódultán hevert az asztalon, mig észhez nem tért. Akkor aztán lenyalogatta magáról a mézet és megkönnyebülve körülnézett.- A kakas bácsi csipjen meg, ilyet még nem tapasztaltam ! Egy emberfiu mentett meg a biztos haláltól! - zümmögte magában. Es ahogy Bandi a szorgoskodó darazsat figyelte, ime az megszólalt.- Köszönöm a jóságod! Te is szereted a mézet, mint én, mi? De beleragadni nem volna jé neked sem! Hálám jeléül fogadd ezt a szőrszálat és ha egyszer bajban leszel, csak pödörd meg háromszor az ujjad között. Eljövök és segítek rajtadüfert van egy kis hatalmam. A darazsak királynője vagyok! - így szólván,átadott Bandinak egy szőrszálat és amilyen kecsesen megjelent, ki is röpült az ablakon. Bandi csak ámult. Keg bámult. Szemének,fülének nem akart hinni. Lehetséges ez? Hát persze, hiszen kezemben a szőrszál! De hamar el is felejtette az egészet, mert változatos napok jöttek. Táborba szállott a csapata. 0 is ott állt az erdőben, ahogy megérkeztek, a többivel együtt. Mellettük a- 13 -