Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
harci valahogyan Zsuzsika mellé korült a hazafelé való sétánál. A leány nsgyapja jobbján mendegélt. Bálján bandukolt Hubay Tamás, aki midőn harcit meglátta rászólt:- Hallod-e harci, mesélem éppen a Főmérnök ’urnák, hogy ez a mai hadijáték és benne a "Toldi" használata olyan ötletet adott, amivel megkétszerezhetjük termelésünket.- Ügyes gondolat. A vasárnapi közösségi ebéd után pipaszónál megbeszéljük, - bólogatott Bende ur.- Nem értem, - jutott végre szóhoz Marci.- Tamás bá' a "Toldival" meg a "Vakondokkal" tüzhanyókráter-szerüen ki akarja vágni a Sashegy meg az Aggtelek tetejét és azt felszivattyuzással hatalmas mesterséges víztartállyá változtatni. Hetente egy-kétszer túl sok vizet pumpálva oda fel, a viz kicsordul a kráterek peremén s lefolydogálva a hegy- illetve domboldalon dusabb fünövést eredményez....magyarázta komolyan Zsuzsi.- Horizontális konturszántással tiz-tizenöt méterként a lecsorgó viz meg-megtölt egy-egy hegyoldali árkot s csak amint onnan kicsordult, folyhat a következőhöz; igy minden csepp vizet jól kihasználunk s olyan legelőnk vagy kertünk lehet ott, amilyet csak akarunk - lelkendezett Tamás.- Képzeld el Zsuzsi, a Sashegy tetején milyen jókat fogtok úszni fejtegette tovább az öregur.- Jaj de jó lesz! - örült Zsuzsika.- És az innen északnyugatnak folyó kis patakot gátakkal felduzzasztva ugyancsak használhatjuk majd öntözésre, - fűzte még hozzá Tamás. így született meg az a gondolat, mely aztán annyi örömnek, majd később annyi bánatnak lett oka. * * * A következő hónapok felejthetetlenné váltak harci életében. Néhány hét alatt megvalósították Tamás terveit s ez után, mire a nyár beköszöntött, a nap munkái után az idősebb rajokban megkezdődött az úszás tanítása, majd előkészítés a vizicserkészetre. A hétvégek sok kirándulást,portyát hoztak és hetek múlva már a kisebb bennszülött fiuk és lányok is leuszták a próba ötvenméteres szakaszát. Aztán már az ötszáz méteres távra készülődtek. A "hajdúk" életében is kellemes változatosságot hozott az uszóspcrt, amit eddig csak az óceán homokos partjai közelében gyakorolhattak. A hullám nélküli édes vizben azonban jobban esett a fürdés mindenkinek . A napos nyári hétköznapi korareggeleken Zsuzsika megtanitotta Marcit lovagolni. Azaz, hogy Marci már azt hitte, tud lovagolni amikor a paci nem vetette le hátáról, de egy reggelen Tamás vette kezébe az oktatását.- Hogy ülsz azon a lovon? hint egy májbeteg viziló! Fogdd meg a térdeddel azt a lovat. Mellet ki, ülj egyenesen. A gerincoszlopod merőleges legyen a ló gerincére. A sarkadat meg nyomd le és forditsd kifelé. Bele ne ránts a szegény állat szájába a szárat tulmereven tartva. Lépésben vedd át testeddel a ló ritmusát. Ügetésben a ló minden második lökésére emelkedj ki a nyeregből, de ne essél vissza úgy, hogy az fájjon a szegény állatnak. Vágtában meg törüld a nyerget, ügetés! Most meg szépen ugrasd be az Afiumot vágtába. Vág-tát! És szidta, mint a bokrot, amikor az elején valami nem ment jól. De harcinak hamarosan úgy ment a lovaglás, mint kacsának az úszás. Nemso - kára Tamás megbékélten dörmögte:- No most már mehetsz a terepre, - majd a közelben néző Zsuzsihoz fordult:- Lovagoljunk-e ki holnap reggeli előtt a Csorbatóhoz egy kis uszkálásra? - Mert Csorbatónak nevezték a Sashegytetön létesitett "tengerszemet", amely felhőtlen napokon olyan kék volt, mint egy azurtó.- 20 -
