Magyar Cserkész, 1966 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1-2. szám

Pci-rcra/tánc- Parlando J = 58-60

A nógrádi gyűjtések egyik szép példányát közöljük bevezetőül. Gyönyörű példája annak, hogy népünk milyen művészi közvetlenséggel felyezi ki érzelmeit természetbeli képen keresztül.

Ke - re* - sél ga - lám-bőm.

I=m

Ke - rés - sél ga - lám - bőm.

&rh*ími néfvt'itlct

2. Nyári folyó vize ősszel megaluszik, ősszel megaluszik. bánatos a szivem,

Soha meg nem nyugszik, Soha meg nem nyugszik.

Palóc adoma.

Palóc ember Budapesten járt. Odahaza a kocsmában összekerül többekkel s borozgatás közben beszéli az élményeit, mit látott, mit hallott.- Azt is mé'ttanú’tam komám, hogy ml ja vicc! Tuggya, úgy vaót a dolog, hogy bemének egy vendeég fogadaóba, megebédelek, osztón rágyújtok egy fajin cibarra. Odagyün a pincér, oszt aszongya nékem:- Bácsi, tuggya je mi ja vicc?- Nem én pincér ur.- Kát nézi szí bácsi, én idi teszem a kezem la, az aszta'rra. így ni! Kién' me' ffohasztalkoggyeék neki, osztég vágják rá a hollyat csak bír.- AA, pincér úr, hátha osztég fáj.- Ne gondollyeék veéli - mongya nékem a pincér.- Avval nekifohasztalkodok én, oszt a hogy bírok, oda vágok az öklomvee'. Hát a fene ott egye meg, nem az asztarra üttem! Ez a vicc. Srtyi-je kién?- Nem én.- így é.koma: én idi teszem la,ja kezem a keépemre, kién me1 ffohásztalkogygyeék csak neki, a hogy bir.

Azzal a palóc nekifohászkodik s oda akar csapni az öklével a koma kezére, ez azonban hirtelen lekapja s keze helyett az arcára csattan az ütés, úgy hogy a Pesten járt palócnak egyszerre három foga kiesett.

RxJ ©ele© tény Vircxqa. .- 12 -