Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

- Nézze, amerikai hadigépek repülnek velünk párhuzamosan - hallotta Marci a hátamögötti ülés felől, ahogy kicsit sejpitve az ott ülő ázsiai férfi mutatta utitársának a látnivalót és a torokhangu válasz elárulta a másik hovatartozását; - Well, úgy nézem, ezek ezek a kicsi öreg távolsági bombázóink; bizonyára ők is Honoluluba tartanak.

Marci odadugta orrát az ablakhoz, hogy ö is lássa a mellettük, mögöttük és fölöttük úszó hadigépeket. Ubul is odahajolt, figyelte a legközelebbi gépek jelzéseit, aztán megjegyezte;- Remélem nem rossz jel a feltűnésük. Vájjon a távirat, amit a Nagyfőnök az indulásunk után kapott összefügg-e ezekkel? - morfondíroz - gatott.

Bendefőmérnök ur meghallotta s hátrafordult mosolyogva: - Gratulálok, Ubul; logikusan gondolkodói. A távirat valóban ezt mondta; "Kedves Mr. Eende! Kívánok jó utat diszkisérettel. Az első állomásig én, onnan karéliai kollégám, illetve Sir Bruce gondoskodunk biztonságáról. A viszontlátásig Mark Ollins, " - és az öregur feléjük mutatta a rádióüzenetlapot.- Hm, akkor nyugodtan szundikálhatunk - válaszolt Ubul és rágyújtott pipájára. Az aggastyán csak bólintott, odasugott valamit Zsuzsikának, amin az kuncogni kezdett, aztán az öregur kényelmesen szundikálásához elhelyezkedett.

Marcit egész izgalomba hozták a kisérő hadigépek. - Tyűha, hát enynyire fontos a biztonságunk?- Marci komám, a biztonság az első, - somolygott rá Ubul is hozzátette: - Láttam már éjjeli őrt nappal meghalni, azaz a legvalószinütlenebb dolgokra is legyen az ember elkészülve.- De egy egész repülő-szárny1- A Nagyfőnök biztonsága többet ér, mint párezer dollár értékű benzin. Bár annak idején Indokinában igy vigyáztak volna ránk.- Indokina? Hát persze Te ott voltál az Idegenlégióval, Ubul bátyám.- Ne bátyámozz, Marci, majd hatvanéves, vágj' püspök koromban. Elég az Ubul név - nevetett rá a volt hadfi, majd folytatta: Leszerelésem után ismerkedtem meg Bende úrral Párizsban. Egy kávéház terraszán két magyar "obsitos" barátommal csevegtünk, amikor átszólt hozzánk magyarul.

Mi meg meséltünk neki. Élményeinkről, meg a zászlóalnyi magyar lógionistáról. Aztán felfogadott minket, de előbb jól megnézte melyikünket veszi szolgálatába. Hát igy volt ez.- Hü, nem szeretném átélni, amiken Te átmehettól az indókinai dzsungelben - jegyezte meg Marci.- Én se, mégegyszer - pillantott csendesen maga elé Ubul.

Marcinak jó képzelőtehetsége volt s szinte maga előtt látta a napsütötte szikár volt légionáriusokat, mint a Bende birtok biztonsági őreit... de a valóság a képzeletét messze felülmúlta.

/folytatjuk/- 21 -