Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-12-01 / 12. szám

/Sokorópátka, Győr m., M.M. gyűjt./

Három-négy kisfiú és ugyanannyi kislány, 7-10 esztendősök, akiket koruk miatt a nagyobbak a betlehemezésbe még nem fogadnak be, csoportba verődnek és a faluban házról házra járnak. Mindenütt eléneklik egyszerű, bájos éneküket a kis Jézuskáról és ezért kapnak egy-egy almát vagy egy maréknyi diót meg néhány rézkrajcárt. Ezt hivják mendikálásnak, kéregetésnek. Eredete kolduló gyerekekszokására vezet vissza, A mai mendikások /nem mondanak mendikáns-t, mint a latin eredeti után kellene/ öltözete is a szánalomkeltést hangsúlyozza ki. A gyermekek felnőttek ruháiba öltöznek, sokszor azt is visszájáról húzzák magukra. A kezükben husángot tartanak, amelynek végére a fiuk fenyőágacskát és kis csengőt kötnek, a lányok pedig a magukét felpántlikázzák. Hangos csörtetéssel érkeznek, hogy a házban levőkkel észrevétessék magukat. Megállnak az ablak alatt vagy az ajtó előtt és beszólnak a házba:

"Meghallgatják-e a mendikásokat?"

Ha bentröl a válasz igy hangzik: "Csak mondjátok!"- akkor ez azt jelenti, hogy kivül maradva énekeljenek. Ha pedig a felelet ez: "Gyertek beljebb!" - akkor bemehetnek a házba.

Odabent illedelmesen köszönnek. Katolikus falvakban "Dicsértessék..."-kel. Utána félkörben felállnak. Tipegve, és botjaikkal az ütemet verve éneklik:- 10 -Viíi V«.. 'w

O

K

t

t•JSc: < » ».AJ0 *■

MEN Dl KÁLÁS