Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)
1965-02-01 / 2. szám
A KAPUN PETÍPVE MAR nótára gyújtottak. A szövege többnyire ilyenformán szólt: Ezt a kislányt ne vedd el, ne vedd el, Nem győzöd a sok selyem kendővel. Kilencet köt fejére, nyakára, Hej, tizediket karcsú derekára. NAGY DÉRREL-DURRAL becsörtettek, köszönés után egy szempillantás alatt a szoba közepére penderítették a kanálódzó, visongó leányzót és gyorsan a nyakába akasztottálc, vagy a derekára kötötték a kölöncöt. Ha a leány fitvóros volt, az arcára még egy kis kormot is kentek. Mondanom sem kell, hogy a kölönctől egyszeriben eltört a mécses a lelkem-hugámnál. Magába roskadtan sirdogált, amig a gonoszkodó legénykék hol kackiás, hol lötyögős léptekkel körültáncolták. A fütykösökkel verték hozzá az ütemet és igy énekeltek nagy csufondárosan: Illendő in un vTjj.fc nif jj i ^ f 4 «JL» t i//>k ^ Á.A /VM /a / j íHúzlak, lányok, nagy kölöncöt, pártában maradtok, *3. Elmú- tik a hosszá farsang,' de mi azt nem báljuk. Refr.: (Sirassák a lángok l Iff hon maradásuk, |jt .rT73 3 1. Kiknek a nagu méreg mialt város a bu-fájuk. Z. —a- csúfság kormos —»— , 3, -a- yánsSg ráncos —*— . NEM TALÁLTAK AM ebben a szokásban semmi lealázót, nem is lett belőle harag soha. Inkább azok vették zokon, akik kimaradtak. A család halk nevetéssel nézte az egészet; nem árt az a kis sirás, mert ugv mondták akkoriban, hogy aki- 13 -