Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-04-01 / 4. szám
folyt. 7.old. képzelhető, milyen látványosság volt a termet megtöltő közönség számára és milyen "szellemes" megjegyzéseket váltott ki ottlétünk. Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy előző nap a Mar del Plata-i városháza megkért bennünket, hogy nyilvános tábortüzet tartsunk a város egyik főterén. Ezt a rádióban már közölték is, igy a délutáni vásárlásunk alkalmával nagyon sok kérdezősködő emberrel találkoztunk. Hogy teljesebb legyen tábortüzünk ismertetése, estefelé egy újság Szerkesztőségében is megfordultunk, ahol nagy csodaként "interjuoltak" bennünket és alaposan kifaggattak kilétünkről. A táborba visszatérve már annyira izgultunk a másnapi nagy tábortűz miatt, hogy alig tudtunk elaludni. Másnap mindenkinek csak egy gondolata volt: A TÁBORTŰZ. Lázálomként hatott: egy hatalmas város közepében fogunk sze - repelni! Állandóan próbáltunk. Állandóan és mindenhol. Az olasz "Francseszkától" kezdve, a karikázón keresztül, az öszszes dalig, csatakiáltásig. Mindent. S ahogy szokásos, mennél többet próbáltunk, annál bizonytalanabbak lettünk. Izgalmunkat csak fokozta az a tudat, hogy két újságban jelentünk meg, fényképestül, cikkestül. Ráadásul a TV is 20 perces ismertető műsort készített rólunk. No és, hogy hangulatunkat növelje, délután szép csendesen megeredt az eső, mely szerencsére azonban hamarosan elállt. Elérkezett az öltözködés ideje. Mindenki ragyogóan tiszta egyenruhában feszitett és saját jelmezét szorongatta a hóna alatt. A buszban aztán fokozatosan visszatért belénk a lélek. Mikor a térre érkezve megláttuk a felapritott fát és a gyülekező közönséget, az elvesztett cserkész önbizalmunk is visszatért. Most már har - colni kellett a sikerért1 Naevon sokan, voltak, annyira, hogy mikrofont is állítottak és, a biztonság kedvéért négy rendőrt is kirendeltek hozzánk. A közönség először csak nézett és hallgatott, később már velünk énekelte az ismertebb dalokat,velünk ne-Ilyen volt a "tré - fás" verseny a Buenos Aires-i leányok táborábanI- 16 -
