Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 3. szám

senki sem tudta pontosan! A "figurások" még valamikor a próbák elején félretanulták az éneket - azóta sem tudtak visszatalálni az egyenesbe. A VK táborból hozott májusfa jelenet össze-visszarment. A kicsik a szarkatánccal ugyanúgy voltak, mint a regősök a maguk körtáncával. A szavalok hangsúlya olyan volt, mintha életükben egy magyar szót ki nem mondtak volna. Kalapja egyik papának sincs - állították a figurások "férfi"-szereplői - viszont senkit sem találtunk, aki az ingeket és nadrágokat elő tudta volna keríteni a fiúcsapat szertárából. Szóval: zűr-zűr-zűr!

És mi történt az előadáson?

A terem tele lett szülőkkel - még fiumamák is jöttek megnézni bennünket - nem beszélve a fiukról! A végén alig lehetett mozogni, olyan telt házunk volt. /Mi lett volna ha együtt tartjuk a fiukkal? Elénekelhettük volna: Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát!/

És mindenkinek volt nadrágja, mindenki tudta a szerepét, minden ragyogóan zajlott le /a regősök azt állították, hogy ők ezt tudták előre, mert mindig Így volt'ez, a világ teremtése óta!/

A l9ánycserkészek fenn ültek a színpadon, a háttérben "égő" tábortűz körül - még fa is volt néhány, hogy tábori hangulat legyen /a Magyar iskola várkastélyos háttere csak növelte a hatást!/.

Parancsnokunk üdvözlő szavaiban elmondta, hogy mi nem színésznők vagyunk és nem szerepelni akarunk - csak adni akarjuk azt, amivel tele van a lelkünk: a fiatalságunk örömét, derűjét, hitét - és magyarságszeretetünket.

Ezután Mária mondta el köszöntőjét, amit üdvös tanulságul leirok nektek /e szám l2*.oldalán közöljük - Szerk./

/ha találtok valakit, aki el tudja mondani, használjátok fel!/. A szülők bámultak ezen a pompás magyar tudáson -mi pedig nem tettük közhírré, hogy Mária két évvel ezelőtt még magyarországi lakos volt.

Legkisebb csemetéink elénekelték zubbony nélkül az”En zubbonyom" c. remekművet /5—6 évesek/. Olyan helyesek voltak, hogy megígértük nekik, tavaszra kapnak valódi cserkészzubbonyt !

Móricz Zsigmond Iciri-piciri c. versét bizonyára ismeritek. A 7 éves kiscserkészeink adták elő, mindegyik egy versszakot mondott - és még fokozta a hatást, hogy Zorka, az utolsó versszak elmondója elfelejtett cserkészruhában jönni /Szegény, pedig de megszidtuk!/

Igen aranyosan sikerült a májusfa-jelenet a legnagyobb kiscserkészek előadásában /Sáli, köszönjük Neked a betanl-12-