Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

Népünk szindus képzelete s a százados hagyományok minden időszaknak megteremtették a népszokását. A nagy ünnepek, karácsony, husvét, pünkösd a nép életében is kimagasló események. Pedig az ezekhez kapcsolódó szokások sok helyen

már feledésbe mentek.

Oesztendő éjfelén van a kongózás, vagy nyájforditás. A pásztorok gyerekei s a pásztoroknak készülő ifjak csoportokba verődve járják az utcákat s ha a kérdésükre: "Szabad-e a nyájat megfordítani?" igenlő választ kapnak, az udvarba bemenve éktelen kolompoláshoz, vasfazékveréshez.tülköléshez fognak, hogy a nyáj felriadjon és megforduljón,mert amelyik állat óévről ujévreforduláskor másik oldalára fordul, annak bő és szerencsés szaporodása lesz az újévben. A "nyájforditásért" szalonnát és kolbászt kapnak.

Az évkezdet minden népnél nagyjelentőségű. Mindenki szeretné tudni, milyen sorsa lesz az eljövendő uj esztendő - ben. Az ólomöntés szokását bizonyára sokan ismeritek. - De vannak olyan szokások is, ame - lyekkel szerencséssé akarják tenni az uj esztendőt. Désen például, az éjféli óraütés előtt kezükbe pénzt-szorítva asztalra vagy székre állnak s az utolsó óraütéssel a földre ugranak: ,p,- *>

pénzzel a kezükben ugrottak át az újévbe.

A Nyárád mentén /Erdélyben/~ a legények szalmabábot horda- ~ nak körül a faluban - a tél-6-Kongór.As vagy uyájfordlU*