Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-02-01 / 2. szám
X kei hoíóu sóiák irta Mikszáth Kálmán /n / ' A fehér kutya hajtani kezdett az erdőben és csakhamar egy jókora nyalat hozott a fogai közt.- 14 -- No, ez derék kutya - mondta Pista - most már nem halunk meg éhen. Megsütjük anyulat és megesszük.- Mjon Isten jó napot,legény kék! A diákok hátranéztek; egy pórruháha öltözött deli férfi állott előttük.- Mit kerestek itt, gyerekek?- A vacsoránkat sütjük.- Ahá, nyulpecsenye! Hol vettétek? Letelepedtek egy fa alatt, tüzet raktak, nyársat faragtak és a lenyúzott tapsifüles piros húsa kis vártatvást vigan sercegett a nyárson. Szemök mohó epedéssel kisérte a sütést, mig a kezök össze volt kulcsolva, mintha rimánkodnának: "Tiizecske, tüjzecske, süsd hamar a nyulacs|kát!" - amint hátulról rájuk köszönt egy erős mély hang:- Fogadj Isten, - nyájasan Pista. felelte