Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-10-01 / 10. szám

Ä kei kofóus<Siák

irta M i k i i i I h Kólmán

/lW

Lipót uralkodása idejében az egész akkori város nem állt egyébből, mint a belvárosból. Falak és bástyák övezték és csak három kapuja volt: a váci kapu, a mai Váci utca végén, a hatvani kapu, a mai Hatvani-utca végén, s a kecskeméti kapu, a mai Kálvin-tér táján.

Az emeletes ház ritkaság: a piaristák épülete volt a legszebb, legnagyobb háza Pestnek; a számos kolostor alig jöhetett figyelembe. A mai megyeháznak még semmi nyoma, a Károly-kaszárnya helyén üres tér volt, ahol tavaszkor pocsolya állott, amelyben kedvükre kuruttyolhattak a békák.A plébánia templom már akkor is megvolt és a fennhéjázó "Katedrális" nevet viselte. A jámbor nyárspolgárok abban a hitben éltek, hogy ez a legszebb épület a világon.

Lipótot nem szerették a magyarok s ha Pest mégis ilyen nagy pompával fogadta, annak bizony nem volt mas oka, mint a polgármester, Nesselroth Tamás uram, aki minden áron ki akart tenni magáért.

Nagyravágyó, gonosz ember, akit gyűlöltek a polgárok, s mikor a tanácskozások folytak a városházán, hogy miként kellene fogadni a császárt, úgy hogy meg legyen lepetve, a népnek is öröme legyen, és sok pénzbe se kerüljön, /mert bizony a város egész jövedelme nem volt több ezen időben, mint

13^30 rhénusi forint/, fölszólalt az egyik bátor magyar polgár:- Szén tervhez képest, uraim, a legcélravezetőbb lenne, ha polgármester uram ökegyelmét fölakasztanák a váci kapura, ahonnan ő Felsége jönni fog; elérnénk mindent, mert ő Felsége nagyon meg lenne lepetve, a nép roppant örülne neki és nem is kerülne sok pénzbe.

Nagy hahota támadt. Nesselroth uram elvörösödött s dühösen kirohant a tanácsteremből. De mi annak a polgártársak gunyja és megvetése, aki szemét a hatalom felé vetette? Az nem érez mást, nem hall mást, annak örökké az a képzeletbeli napfény csiklandozza az idegeit s igy aztán Nesselroth uram olyan fogadtatást rendezett ő Felségének, hogy Mátyás budai bevonulása óta nem látott olyat a két város. Ha ebből sem háramlik majd kitüntetés, rendjel, akkor nem érdemes élni a világon.- 20 -